Én ha meglátom Kevin Spacey-t, eszembe jut egy "talán" ûrturista kielégült vigyora, aki gyermekként csodálkozik az ismeretlenre, vagy talán egy tragikus sorsú átlagapuka, akinek szinte szeme láttára erõszakolták meg és mészárolták le a lányát és a feleségét, és elméje így védekezik a felfoghatatlan borzalom ellen.
Én ha meglátom Kevin Spacey-t, eszembe jut egy sánta kripli, aki sírva, jajgatva meséli el, hogyan úszott meg egy tömegmészárlást, melyben a dörzsölt maffiózók mind meghaltak, majd egy kihallgatótiszt döbbent arckifejezése.
Én ha meglátom Kevin Spacey-t, eszembe jut egy rabruhába öltöztetett, összebilincselt kezû-lábú ember, egy rendõrautó hátsó ülésén, aki épp rádöbbent arra, hogy igenis, bûnös vagyok, még ha nem is a társadalom által elfogadott szabályok alapján, hanem az õ szemszögébõl nézve. Vagy egy hozzá hasonló szemszögébõl nézve. Nem vagyok, nem LEHETEK ártatlan, minden értelemben.
Én ha meglátom Kevin Spacey-t, eszembe jut egy átlagapuka, a kapuzárási pánik küszöbén, aki már nem húsz éves, de habzsolni akarja az életet. SZABAD akar lenni. Mint régen. Vagy tán sohasem.
Én ha meglátom Kevin Spacey-t, eszembe jut egy rezignált, halálos ítéletének végrehajtását váró emberi jogi aktivista, aki elvesztette mindenét, de élete árán mutat példát. Pedig õ talán nem is volt annyira jó ember. Vagy igen? Csak rossz útra tévedt?
Rendõr? Átlagpolgár? Egyetemi tanár? Ûrturista? Sorozatgyilkos? Agytröszt?
Informatika és tudomány
