"Na igen, de ehhez elõbb ki kellett fejleszteni egy rendkívül bonyolult szervet (az agyat). A klasszikus evolúcioelmélet logikája szerint tele kellene lennie a Földnek egyszerû lényekkel, amik összes cselekvése programozott."
Eredetileg az idegrendszer arra készült, hogy a környezeti ingerekre reagáljon. De amint ez megvolt, máris lehetett fejleszteni, hogy képes legyen tanulni (egy tucat neuron már simán képes erre). Szóval nem kellett egybõl atomtudósnak lenni.
"Mivel a fajok többsége - bár tanulással adja át a megfelelõ cselekvési mintákat - ugyanazt csinálja már nagyon rég óta, azaz nem kellett újabbnál újabb helyzetekhez alkalmazkodni állandóan; és az is egy dolog, hogy ha megváltoznak a körülmények, így se, úgy se tudnak alkalmazkodni, hanem kihalnak."
Az ilyen tanulás többnyire alapvetõen genetikai alapú, és csak egy kis finomhangolás kell hozzá. A legtöbb állat a szülõk tanítása nélkül is képes a tõlélésre, csak nehezebben megy neki.
A környezet meg nem olyan állandó, mint amilyennek látszik. Az evolúció sokkal nagyobb léptékben mûködik, mint az ember, 10 vagy 100 ezer év nem számít soknak.
Azok az élõlények, amik tényleg hosszú ideje (millió évek) változatlan környezetben élnek, valószínûleg nem is nagyon szorulnak rá a tanulásra.
De még ilyen esetekben is lehetnek változások. A környezetet nem csak az éghajlat, és földrajz jelenti, hanem a többi élõlény is. Elõnyt jelent a magasabb intelligencia egy ragadozó-zsákmány viszonyban. Két dinamikus rendszer kölcsönhatása elég változatos dolgokra képes külsö hatások nélkül is.
Egyébként is, a gének nem tervrajzot tárolnak az élõlényrõl (ennek sok oka van), hanem egyfajta receptet. Emiatt viszont a bonyolult struktúrák (fõleg az agy) létrehozása nem olyan egyszerû, mint egy integrált áramkör nyomtatása. Egy részletes leírás nagyon sebezhetõ lenne a mutációkkal, és a növekedés során bekövetkezõ káros hatásokkal szemben. Ezért úgy épül fel az agy, hogy a struktúráknak egy durva váza van csak leírva, amit ügyes algoritmusok finomhangolnak, akár a környezeti ingerek felhasználásával is. A hibák menet közben korrigálhatók, nem okoznak mûködésképtelenséget.
Az embernél az agy fejlõdése a születés után is még vagy 10 évig eltart.