"Eredetileg az idegrendszer arra készült, hogy a környezeti ingerekre reagáljon. De amint ez megvolt, máris lehetett fejleszteni, hogy képes legyen tanulni (egy tucat neuron már simán képes erre). Szóval nem kellett egybõl atomtudósnak lenni."
Na igen, de már sokkal elõbb megjelenhettek volna azok a lények, amik buták, de fixen programozottak. (Ha változik a környezet, akkor meg szépen evolúciós alapon alkalmazkodnak. Tudod, mutáció, kiválasztódás, stb.) Ez a dolog megrekedt az egysejtûek szintjén. (Sõt, talán azok sem olyan egyszerû robotocskák.)
"Az ilyen tanulás többnyire alapvetõen genetikai alapú, és csak egy kis finomhangolás kell hozzá."
Van összefüggés, de ez inkább fordítva történt, de legalábbis együtt fejlõdött a kettõ: a tudatos viselkedés és a genetikei háttér (ami segítette azt) oda-vissza hatott egymásra.
"A legtöbb állat a szülõk tanítása nélkül is képes a tõlélésre, csak nehezebben megy neki."
Hát, természetfilmekbõl nem épp ez derül ki.
"Ezért úgy épül fel az agy, hogy a struktúráknak egy durva váza van csak leírva, amit ügyes algoritmusok finomhangolnak, akár a környezeti ingerek felhasználásával is. A hibák menet közben korrigálhatók, nem okoznak mûködésképtelenséget."
Na, ez nem egészen így van. A tudat (akármi is az) tanulja meg fokozatosan használni, igénybe venni, és a szándékainak megfelelõen alakulnak a kapcsolatok (amit persze már helyi mechanizmusok segítenek). (Mindezt a tudattalan intelligenciával karöltve.)
"Az embernél az agy fejlõdése a születés után is még vagy 10 évig eltart."
Tévedés: halálig tart, mivel a kapcsolatok folyamatosan változnak. (Jó esetben bõvülnek, rossz esetben leépülnek. Illetve leginkább mindkét dolog egyszerre zajlik, ilyen-olyan aránnyal.) Bár a mélyebb kapcsolatok nehezebben. És persze a makro-szerkezet sem nagyon változik - a barázdák száma pl. igen. Egyébként a fejlettebb állatoknál is így van ez.