"Eredetileg az idegrendszer arra készült, hogy a környezeti ingerekre reagáljon. De amint ez megvolt, máris lehetett fejleszteni, hogy képes legyen tanulni (egy tucat neuron már simán képes erre). Szóval nem kellett egybõl atomtudósnak lenni."
"Na igen, de már sokkal elõbb megjelenhettek volna azok a lények, amik buták, de fixen programozottak."
Miért, nincsenenk ilyenek? Pl. a rovarok mit tanulnak a szüleiktõl (többnyire nem is találkoznak velük).
""A legtöbb állat a szülõk tanítása nélkül is képes a tõlélésre, csak nehezebben megy neki."
Hát, természetfilmekbõl nem épp ez derül ki."
Amikor még a szülõ védelmére és táplálására rászorulnak, természetes, hogy nem élik túl. De amikor az ember helyettesíti a szülõt, akkor késõbb képesek lehetnek a túlélésre a természetes környezetükben is.
"Na, ez nem egészen így van. A tudat (akármi is az) tanulja meg fokozatosan használni, igénybe venni"
A fizikai struktúrrának is ki kell alakulnia. A tudat semmire sem megy egy félkész aggyal. Pl. amikor az agy fejlõdését valami megzavarja (pl. nehézfém mérgezés), a megszületõ gyerek véglegesen csökkent értelmi képességû lesz. Egy pontig ez még akár rejtve is maradhat, de súlyos esetben eléggé nyilvánvaló.
"Tévedés: halálig tart, mivel a kapcsolatok folyamatosan változnak."
Sok alapvetõ képesség fix ütemterv szerint alakul ki a gyerekekben, és viszonylag függetlenül a környezeti hatásoktól, ami genetikai programozottságra utal. Késõb már új alapvetõ képesség nem alakul ki magától, de persze tanulni lehet.