Az ember azt hinné, hogy a fejlõdés minimálisan lineáris (ha nem is exponenciális).
Azonban: sztem nem a Nap a legöregebb a Tejútban, és ha a középponti feketelyukba zunantak is elvonom, még mindig marad - hasamra ütök - kábé 1 millió a miénkhez hasonló naprendszer csak itt a Tejútban, amely akár csak 1 milliárd évvel elõzött meg minket a fejlõdésben.
Ha a technika úgy fejlõdik tehát, lineárisan, ahogy hisszük, akkor rengeteg okos kis zöld embrrke kellene, hogy nyüzsögjön már a Tejút széles sugárútjain. (Különben már felhívtam erre a paradoxonra a figyelmet.)
Na de nincsenek ugyebár. Sehol sincsenek.
Akkor meg azt kell gondoljam, hogy hiába a technikai fejlõdés, vannak olyan korlátok, amelyeket soha nem lehet átlépni. Ilyen lehet pld. a fénysebesség, amely minden esetleg kifejlõdött intelligens civilizációt bezár a maga kis világába, és egy adott ponton túl már nincs áttörõ fejlõdés, csak variációk egy témára.
Féreglyukak kilöve tehát.
És ha ez így van, pedig így van, mert ott kint síri csönd vesz körül, akkor azt kell hinnem, hogy nincs átbumlizás más naprendszerekbe, hanem szépen, az emberi (?) civilizáció úgy jár, mint a sumér királyok háreme és szolgái, követnie kell napját a halálba. Vagyis a vörös óriás után az intelligens civilizácó számára nincs folytatás. A kis fehér törpék a megestesült halál.
Tudom, ez így morbid és lehangoló, de ezt mutatja a tapasztalat.
Ilyen kilátásokkal nem csoda, hogy mindenféle túlvilágról, örök életrõl, meg hasonlókról vizionálunk, mely a pszichiátria megnevezésében csak kompenzáció.
Remélem azért nem vettem el senki kedvét, mert magam is optimistább vagyok azért, vagy szeretnék az lenni. :-)