Szerintem (remélem) nem minden hely ilyen :). Sõt, ahol most vagyok kifejezetten nem ilyen, a fõnök max abba szól bele, hogy most ilyesmi sarokszámaink vannak, nagyjából ennyi emberbõl tudunk gazdálkodni, stb. Nem pedig abba, hogy a kávét hány cukorral iszod meg hány space-el tabulálsz... (Képletesen :)).
Az MBA önmagában még nem jogosít fel semmire, olyan mint bármi más diploma. Én pl. azért kezdtem el mert érdekelt. Mûegyetem szerintem jól csinálja, nem egy irányba akar vezetni (mi majd jól megmondjuk neked a frankót), hanem megmutatja, hogy _most_ milyen elképzelések vannak a "piacon". Ezután már rajtad áll neked mi tetszik, mi nem tetszik ezekbõl, és Te személy szerint mit tudsz belõle megvalósítani. Ezért tisztelem õket, tulajdonképpen ezért is választottam õket. De nem vagyok naív, tudom hogy nem mindenki ilyesmi okokból ment oda... De ez már bármilyen mérnökképzésen is így van szerintem. (Ld. "informatikus akarok lenni, mer sok pízt akarok keresni" hozzáállás, ilyen is van...)
Úgy vettem észre, hogy a cég kultúrája nagyon idomul a vezetéshez (hát naná :)), ez alapján már nagyjából el lehet dönteni, hogy Te ott tudnál-e és szeretnél-e dolgozni (kb. nézd meg az anyját, vedd el a lányát). Úgy veszem észre, Te olyasmiket hiányolsz, mint empátia, bölcsesség (tapasztalat), példát mutatás és nem sumákolás. Valóban, itt válik el a vezetõ és a menedzser szerep... Pont knowledge management-bõl próbálok valamit szakdolgozni, és a röhej az, hogy ezt menedzselni nagyon nem lehet: sokkal fontosabb az, hogy példával járj elöl és az értékeket ne csak hirdest hanem kövesd is. Van aki proaktívan alakítja a környezetét, én keresem azt ahol normálisan tudok dolgozni, normálisak az emberek, és a cégkultúra nem abból áll, ki kit hogyan fúr. Ha ehhez messzire kell menni, ám legyen...
Informatika és tudomány
