Nem tudom, sok mindenben egyetértek veled, de talán kicsit szociálisabban fogom fel. Egyetlen ok miatt: úgy hívják "életút". Az elején rengeteg elméleti tudással megy az ember, de kevés gyakorlattal. Ilyenkor sok friss ötletet tud bedobni az illetõ, de idõbe telik amig megismeri a szervezetek sajátos mûködését. Lesöprik-e az ötleteiket? Valóban, ez vezetés kérdése. A válasz nem fekete-fehér, mindegyiknek van pozitív és negatív oldala, célszerû lenne projektekre csoportosítani (pl. legyen "vakmerõ" projekt is, de ne ezen múljon a cég sorsa. Balanszírozni, ez a nagy mutatvány.) Középkorban jöhetnek a platók, amikor valami megreked, visszaesik a teljesítmény, mert pl. család kerül elõtérbe, akármi. Ilyenkor le lehet építeni az embert, de az biztos, hogy visszamenni máshova fog és leszólja a céget akármerre jár. És közben szépen kisétált az ajtódon több évnyi beruházás. Öregkorban meg már visszaesik a teljesítõképesség, az ember nem fog tudni x-sok órát nyomni, viszont akkora élettapasztalatok gyûlnek fel addigra, az apró jeleket õk tudják jól értelmezni, mert "már mindent láttak". Õket kidobni szerintem nagy hülyeség hosszú távon, mindenki ismer szerintem ilyen "szakikat", aki pl. a motor hangjából megmondja hol a gond. Na, õket szokás elküldeni legelõször.
A 99% nekem kicsit soknak tûnik, de nemtom :). Gondolkoztam gyakran hogy csináltam volna én, de nagyon sok minden van, amit nem lát elõre az ember, vagy tõle független. Vedd pl. ipod nano buktát. Semmi nem mutatott erre elõre :). (Már amennyit cikkekbõl össze tudok ollózni, a számsorok nem jönnek meg nekem :)). Siemensnél már évek óta dolgoznak a problémákon (ld. Sysdata olvasztás, keletre mozgás, mobilüzletágat évek óta eladni próbálás. Igen, õk német cég, és német cégnek lenni a szociális invesztment miatt most õrült nehéz. (Japóknál is a lifetime employment széthullt, szó szerint halálra dolgozzák magukat.) Kínaiaknak nincsenek ilyen problémáik, náluk a 3-4 generációs nagycsalád a határ, nem érdekes aki kívül van; US-ben pedig valahol a gyereknél áll meg a dolog, a szülõ is mehet az otthonba, már ha van rá pénze...