A ragadozók évszázadok óta járnak a Fölre vadászni. A prédájuk azonban nem az állatok, hanem mi, emberek.
Külsõleg humanoid alkatuk van, de talán ez a legtöbb, amiben hasonlítanak hozzánk. Két és fél, három méter magasak, robosztus, izmos felépítésûek. Ennek ellenére könnyedén és gyorsan mozognak, szinte nesztelenül. Bõrük hüllõszerû, de nem pikkelyes. Foltos bõrmintázatuk színe és formája egyedenként változó. Testük kissé nyálkás, de lehet, hogy ez csak afféle verejtékezés, a hideg övben ugyanis nem száraz a bõrük.
Vérük zöld és foszforeszkál, nehezen sebezhetõek, ráadásul gyorsan regenerálódnak.
Pókszerû szemeik a masszív koponya elülsõ részén, egymáshoz közel, mélyen ülnek. Ez az elhelyezkedés is jól mutatja, hogy vérbeli ragadozók, erre születtek, ugyanis a földi állatok esetében is a ragadozók szeme a fejük elülsõ részén van, ezzel elõsegítve a végtagok koordinálását, a távolság és a mélység jobb érzékelését.
Az erõs homlokcsont kitüremkedése valóságos páncélként védelmezi a fejet. A kitüremkedések mentén számtalan rasztalokni lóg, melyeket általában fémgyûrûkkel ékesítenek. Ezek funkciója eddig nem ismert. Egyaránt lehetnek egyfajta csápok, biomechanikus segédeszközök, de akár a ragadozók haja is.
A szájak szélén négy, ujjszerû, agyarakban végzõdõ képzõdmény foglal helyet. Ennek funkciója szintén ismeretlen. Lehet egyfajta fogószerv, ami a táplálkozás során nyújt segítséget. Más elméletek szerint ezen agyaraknak a párválasztásban és a párzásban van fontos szerepe, esetleg a vezérjogosultság megszerzésében. De akár annyi szerepe is lehet, mint az emberi vakbélnek, azaz semmi, és csak az evolúciójuk során maradt vissza. Talán pár évezred, és ennyi sem marad.
Hangképzõ szerveik kezdetlegesnek tûnnek emberi szemmel nézve, ugyanis úgy tûnik, hörgésen, morgáson, bömbölésen és kerregésen kívül semmilyen más hangot nem képesek kiadni. Ez viszont lehet egy fejlett beszéd is, amit csak mi nem értünk. Mindenesetre képesek megérteni minket, legalábbis vannak erre utaló jelek. Furcsa szokásuk, hogy fölveszik az emberi beszédet - különösen a kiszemelt prédáét - és adott helyzetben visszajátsszák, sokszor a helyzetnek megfelelõen (pl.: szorult helyzetben káromkodást). A faj osztálytani meghatározása szintén nehéz. Felépítésük alapján akár humanoidok is lehetnek, bõrük alapján azonban inkább hüllõknek mondhatnánk õket. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy legtöbbször olyan helyeken tûnnek fel, ahol nagy a hõség, míg ûrhajóikon egyenesen forróság van. Bár különleges öltözetük segítségével a sarkköri klímát is elviselik, ha lehet, inkább kerülik a hideg helyeket.
Ami viszont vitathatatlan, hogy intelligensek. Képesek az ember becserkészésére, gyorsan tanulnak, kommunikálnak egymással vagy az áldozataikkal, felismerik, ha az ellenség túlerõben van és olykor a segítséget is hajlandóak elfogadni a prédától. Sõt, akár jutalomban is részesíthetik a prédát, ha az olyasmit tesz, ami egy ragadozó becsületére válik.
Ûrhajóik, fegyvereik és felszereléseik több száz évvel járnak a mi technikai fejletségünk elõtt. Ennek ellenére kultúrájukat nem tûnik fejletnek. Törzsi felépítés fedezhetõ fel, amiben fõként a hímek dominálnak. A hierarchikus rendszer csúcsán a vezér (elder) áll, a legalján az ifjoncok, köztük pedig a vadászok vannak. Úgy tûnik, a ragadozók cselekedeteit rituálék szabják meg, ezek jószerivel mind a vadászathoz köthetõek, ámbár az is lehet, hogy maga a vadászat is valamiféle rituálé. Nem tudni, nõstények is vadásznak-e, vagy azt, hogy egyáltalán van náluk nemi elkülönülés.
Az biztos, hogy a vadászat során nem egy szabályt be kell tartaniuk, mely megszegéséért akár halállal is fizethetnek. Nem ölhetnek fegyvertelen vagy beteg embert, se gyereket, se terhes nõt. Ha a vadászat során halálosan megsérülnek, vagy elfogják õket, meg kell semmisíteniük magukat és felszereléseiket.
További érdekesség, hogy a vadászatok során szinte mindig kiszemelnek maguknak egy "oroszlánt". Ezt a prédát sokáig követik, ha vannak társai, akiket szintén érdemes levadászni, azokat elkapják, míg végül már csak ketten vannak. Ilyenkor akár általában fegyver nélkül, vagy legalábbis szúrófegyverekkel küzdenek, attól függõen mennyire felfegyverzett a préda. Az ilyen küzdelmekbõl szerzett trófeák a legértékesebbek.
Trófea pedig bármi lehet. Legtöbbször a koponyát gyûjtik be, amit aztán különleges eljárással megtisztítanak és kifényesítenek. De trófeaként akár begyûjthetik a gerincoszlopot, a bõrt, vagy a préda fegyverét is. Hogy mire használják ezeket a hadizsákmányokat, nem tudni, bár a legvalószínûbb, hogy a párválasztás, illetve a ranglétrán való feljebbjutáshoz van rá szükségük.
Kultúrájuk egyik legérdekesebb része az ifjoncok beavatása. Ilyenkor a fiatal ragadozóknak idegenekre (alien) kell vadászniuk ellenséges, az õ esetükben, hideg környezetben, kizárólag szúrófegyverekkel, amik nagy része, akárcsak páncéljaik, nem saválló. Egy ilyen beavatási rituálét csakis a legrátermettebbek élhetnek túl, csakis õk hordhatják a jelet, ami vadásszá lépteti elõ õket és feljogosít az embervadászatra. Ezek a jelek általában a törzs jelei. (Megjegyzés: az AvP filmben ez a rész nem teljesen világos, mert a még nem beavatott ragadozók is levadászták az embereket, bár egyiküktõl sem gyûjtöttek be trófeát, tehát feltehetõ, hogy azokat csak "önvédelembõl" ölték meg.)
A ragadozók évezredek óta járnak a Földre, ez nem vitás. Segítségükkel az emberiség megtanult építkezni, õket pedig istenként imádtuk, piramisokat építettünk a tiszteletükre, amiben lefolyhatott a beavatási szertartás. Ilyenkor embereket áldoztak fel, hogy kikeljenek a "kígyók", azaz az idegenek. Azonban történhetett valami, úgy kr.e. 2000-3000 évvel, amikor egyetlen piramist leszámítva a segítségükkel felépített "elsõ civilizáció" nyom nélkül eltûnt. Ennek okát talán az emberi természetre, talán az idegenekre vezethetõ vissza. Az új civilizációk azonban valószínûleg már nem hódoltak be nekik, vagy õk nem akarták még egyszer eljátszani az isteneket. Talán rájöttek, hogy mi is értékes prédává válhatunk, s a pusztítás után már csak titokban jártak ide beavatásra, illetve vadászatra.
Akárhogy is, a ragadozók köztünk vannak és ránk vadásznak. Ez így volt, így van és így is lesz a távoli jövõben is.