Lyukóbánya – Magyarország 3. Legnagyobb városától, Miskolctól – alig 10 km-re, északra helyezkedik el.
A borsodi medence több mint két évszázados szénbányászati múlttal rendelkezik. Ezen belül Lyukóbánya 60 évre tekinthet vissza.
A bánya fejlõdését, létét minden idõben a térség ipari környezetének tüzelõanyag-igénye határozta meg.
Területén 5 széntelep fejlõdött ki, amelyek közül ezidáig 3 telepet vontak mûvelés alá. Jelenleg – 1950 óta – a közel 300 m mélységben húzódó négyes (Adriány szinti) telepet mûvelik.
A barnaszén telep 2,0 – 2,8 m vastagságú. Átlagos fûtõértéke 11 600 kJ/kg. A kitermelt szén alapvetõen a Borsodi Hõerõmû tüzelõanyag-ellátását szolgálja.
A bányának 4 függõleges aknája van. A 2 fõ akna centrális telepítésû. Ezek személy- és anyagforgalmazási, szellõztetési, valamint termelvény-kiszállítási célt szolgálnak. 7 tonnás bödön.
A bányaüzemben 3 mûszakban heti 6 napon keresztül folyik termelés.
A magyarországi bányákat veszély szempontjából minõsítik. A bánya nem sújtólégveszélyes és nem vízveszélyes. Szénporrobbanás, gázkitörésveszély, valamint por- és sugárártalom szempontjából nem minõsített.
A szenet frontfejtéseken termelik. Az aknák aljához vágatok csatlakoznak, amelyeket a termelõ bányamezõ határáig hajtanak. A vágatpár közötti területen a szenet hazafelé haladó mûvelési módszerrel fejtik. A fejtési berendezés a fõ vágatrendszer felé visszafelé halad. Az alkalmazott berendezések között fejtésbiztosító hidraulikus pajzsok, jövesztõ/rakodó gép és láncos vonszolók találhatók. A frontfejtések kb. 100 m-es homlokszélességûek, s 1,0-1,5 km-es kifutási hosszal.
Lyukóbányán nem mindig ezt a technológiát alkalmazták. A kezdetek jellemzõ mûvelési technológiája a robbantásos jövesztésû fémgerenda biztosítású frontfejtés volt. A szállítást kis kapacitású csillékkel oldották meg. Ma a szenet a frontfejtésekrõl 400 t/h maximális kapacitású gumiszalagos berendezésekkel szállítják az aknához.
A jelenlegi frontfejtéseken alkalmazott technológia bevezetésére már a 60-as évek végén sor került, ami akkor sikertelennek bizonyult. A 70-es évek végén az újabb kísérleteket siker koronázta és hamarosan mindhárom frontfejtés ugyanezzel a technológiával üzemelt.
A jövesztõgép kb. 0,6 m mélyen vágja a szenet a fronthomlok mentén. A jövesztésnek megfelelõ elõrehaladást a hidraulikus pajzsegységek folyamatos léptetése követi, a fedõ és a talp kõzetek biztosítása céljából.
A jövesztõgép két végén egyenként 1,6 m átmérõjû tárcsák találhatók. Ezek úgy helyezkednek el, hogy a jövesztés irányától függetlenül az elõl haladó henger a felsõ szeletet, a hátsó henger az alsó szeletet vágja.
A lényegében 20 évvel ezelõtt bevezetett technológiát ma is alkalmazzák. Jelenleg a pajzsegységek lengyel, a jövesztõgépek német gyártmányúak.
A fronthomlokról kitermelt szenet az alapvágaton törik. Ezt a mûveletet pofás törõk látják el.
Az elõkészítési és a fejtési rendszerek szoros egységének megteremtése kiemelt feladat minden földalatti mûvelésû bányánál. A vágatokat hernyótalpas vágathajtó gépek segítségével hajtják.
A 4 m átmérõjû vágatokat zárt körszelvényû, TH biztosítású vágatépítések jellemzik. A földalatti bányatérségekben kialakított nyitott vágatszakaszok hossza Lyukóbányán eléri az 50 km-t. Ez megközelíti a budapesti metróvonalak teljes hosszát.
1977-tõl a bánya évenkénti termelése megközelíti az 1 millió tonna szenet.
A bánya technológiai folyamatának irányítása a diszpécser központon keresztül történik.
A szén külszínre való szállítása 7 tonna rakodósúlyú bödönnel történik.
A szkip szállítási rendszer mellett fontos szerepet tölt be a pneumatikus szénszállítás is, amelynek során a kis méretû széndarabok levegõáram segítségével jutnak el a külszínre.
A szenet a külszínre jutás után osztályozzák. Ennek során a nagy meddõdarabokat kézzel kiválogatják, és a meddõhányóra szállítják. A szén a Lyukó-Berente között kiépített, mintegy 14 km hosszúságú kötélpályán 1,5 tonnás csillékben éri el a szénosztályozót, ahonnan – egy törõn keresztül – a végleges felhasználási helyre, az erõmûbe kerül. Évente kb. 8 PJ elszállítása történik meg. A kitermelt szén kisebb hányada a lakossághoz jut el.
Az 1996 augusztusában végrehajtott privatizáció óta az üzem tulajdonosa és üzemeltetõje az AES. A cég jelentõsen csökkentette a dolgozói létszámot. A korábban veszteséges bánya ma nyereséges és baleseti mutatói is lényegesen javultak. A 200.000 munkaórára esõ balesetek száma 17-rõl 3-ra csökkent. Ez a magyarországi átlag 20 %-a, az E.Á.-beli átlag 50 %-a.
A bánya jelentõs szénkészlettel rendelkezik. Kereslet esetén a bánya folyamatos fejlõdése tovább biztosított. Lyukóbánya mûködtetésére az ezredforduló után is van remény.