Elmondom mégegyszer: az emberrel az a baj, hogy a jelenléte aránytalanul keveset nyújt ahhoz képest, mint amibe kerül. Lehet hogy megbízhatóbb, de önmagában nem is tud tenni semmit. Olvasd el a lentebbi hozzászólásokat.
Az ember, a Hódító, aki megy, és benépesíti a Galaxist... szokásos felállás. Nem, nem hiszem, hogy egyelõre ez a fõ célunk. Errõl a hódítás dologról meg le kellene szokni. A Földön se hoztunk ki mindent magunkból. Ez egy akkora ugrás, amire egyelõre nem vagyunk felkészülve, és sokkal többet veszíthetünk azzal, hogy nekivágunk és csalódunk, mint ha óvatosan lépegetnénk elõre. "Odakint" mások a körülmények, mint eddig, az ember és technikája egyelõre túl törékeny hozzá, én is ezt mondom, olvasd el a lenti hozzászólásokat. Más keresnivalónk is van ott, nem csak az, hogy Amerika után a Holdon is marakodjunk. Rengeteg megoldatlan tudományos kérdés van odakint, amelyek önmagukban is érdekesek. Még ha mindent tudnánk is a Naprendszer keletkezésérõl és jelenlegi állapotáról, akkor is építhetnénk óriási ûrtávcsöveket, kereshetünk életet a Naprendszerben és azon túl.
Az ûr az automatákra is veszélyes hely, de "õk" jóval alkalmasabbak az ilyen kietlen pusztaságban történõ kóborlásra, mint az ember. Ráadásul veszélytelen is. De mindez persze csak a közeljövõre igaz.