" Nekem az a képem van az ilyen missziókról, hogy az ember nem aktív résztvevõ, hanem éppolyan fogaskerék a gépezetben, mint a többi mûszer."
Ez kb. a Mercury repülések végéig volt igaz. Az tény, hogy szinte percre pontosan be van osztva az ûrhajósok ideje, de azért nem egyszerû robotok, minden kezdeményezõképesség nélkül. Nézzük csak:
- Gemini 8, Neil Armstrong lélekjelenlétének és felkészültségének köszönhetõ, hogy legalább részben teljesült a program.
- Apollo 10, Stafforn és Cernan lélekjelenléte és felkészültsége mentette meg a holdkompot a pusztulástól.
- Apollo 11, Armstrong pillanatok alatt átlátta a leszállás lehetetlenségét az eredeti helyen és új leszállóhelyre irányította a kompot, mielõtt kifogyott volna a leszállóegység üzemanyaga. Nem hiszem, hogy ezt akár ma bármilyen mesterséges intelligencia ilyen rövid idõ alatt meg tudná oldani.
- Apollo 12, Conrad és Bean találékonyságának köszönhetõ, hogy az egyébként elfuserált mélyfúróval 2-3 méter mélyen levõ mintára tehettek szert.
- Apollo 17, a rover leszakadt porvédõjének javítása térképlappal, ragasztószalaggal.
- Skylab leszakadt hõvédelmének javítása.
Még sorolhatnám, de remélem, ennyi elég.
Azt se feledd, hogy Smith volt az egyetlen tudós a Holdon, a többiek többnyire berepülõ pilóták voltak, az Apollo 15-tõl kezdve sebtében kapott geológiaki képzéssel. A jövõ hold- és marsbázisain tudósok fognak dolgozni, akik bizony szó szerint mindenhez kell, hogy értsenek. Olvastam egy angol nyelvû kb. 150 oldalas dokumentumot egy leendõ marsexpedícióról, ahol emberre le van bontva, hogy milyen képzettséggel kell rendelkezniük. A napirend pedig rugalmas, a legalapvetõbb teendõkön kívül minden további ténykedés a pillanatnyi helyzettõl függ. Szóval légy nyugodt, nem zombikká lealázott bábként ténykedõ emberek utaznának sem a Holdra, sem a Marsra.