Ami most jön az egy kényes kérdés, el is fogom magyarázni, hogy miért. Az alább ismertetett helyzet felfogható egy gondosan kitervelt módszernek, illetve egy, a Tesco méretébõl adódó anomáliának is. Mirõl van szó? Maguk bemennek az egyik áruházba, hogy jeges fuvallat típusú WC illatosítót vegyenek. Hátha befagy a seggük. A termék ára jól látható a polccímkén. 389 forint. Oké. Leveszik és odafáradnak a kasszához, ahol fizetnek 429 forintot.
Ez ugye negyven forinttal több, mint amennyit a jeges fuvallatra szántak. A maguk agyában felmegy a pumpa, (hej, de sokszor láttam ilyet) és tök jogosan teszik fel a kérdést, miért próbálnak meg engemet átbaszni, he?!? A következõ magyarázatot fogják kapni. Sajnáljuk, a helyzet az, hogy a termék egészen a mai napig akciós volt. Ma akcióváltás történt, felvitték a termék árát, de a polccímkéket még nem sikerült kicserélni. Ezért dolgoznak árellenõreink fokozott tempóban, hogy az ilyen sajnálatos tévedéseket kiküszöböljék. Kérem, fáradjon a vevõszolgálathoz, ott visszakapja az árkülönbözetet, vagy levásárolhatja a negyven forintot. Innen maguk döntenek, hogy sorban állnak egy órát a sorstársaikkal, vagy hagyják a francba az egészet. Általában hagyják a francba az egészet…
A dolog lényege a rendszer egyik gyengesége, de ebbõl az áruház remekül profitál. Valóban vannak akcióváltások, amikor a már említet POS-WARE rendszerben elõbb változik meg az ár, mintsem azt a polccímkén is jeleznék. Az osztályvezetõk igyekeznek, hogy minél hamarabb cseréljék a kritikus adatokat feltüntetõ kis címkéket, de van, ahol ez kimarad. Ezért dolgoznak az árellenõrök, kis vonalkód leolvasóval a kezükben, hogy ezeket kiszûrjék. De õk sem képesek csodára. 150.000 termék közt minden nap akad legalább 1500 aminek nem az az ára. Ha levitték az összeget, akkor maguk járnak jól, ha megemelték, akkor a Tesco.
Ez azért nem jelent gyakori problémát, mert egyrészt a kettõ nagyjából egálban van, másrészt pedig egy hétvégi nagybevásárlás teli kosarának blokkján eltûnnek ezek az összegek. Senki nem veszi észre, hogy többet fizetett a kelleténél, csak azok, akik zsebszámológéppel közlekednek. Merthogy ilyen is van… Ezt csak azért írom le, hogy megspóroljak maguknak egy telitorkos üvöltözést a pénztárossal. Az árufeltöltõkkel és egyéb dolgozókkal szemben a kasszások tényleg robotok. Mintha ott se lennének. Nem tudnak árat változtatni, nem úgy megy az, hogy „Átütöd anyukám kurva gyorsan, vagy én ütlek át!” Közük nincs a rendszerhez. Az igazságot csak a vevõszolgálaton lehet érvényesíteni.
posted by TESCO Gazda @ 09:08 14 comments
10/31/2006
A régi ár szisztéma
Visszatérve a kasszasor stiklijeit taglaló fejezet végére, karrierem harmadik állomásán, mint árellenõr tevékenykedtem. Ekkor figyeltem fel egy olyan módszerre, amelyet diszkréten csak régi ár szisztémának hívtak, és alkalmas volt mindenfajta megtévesztésre anélkül, hogy bármiféle következménnyel számolni kellene.
Ugye sokszor piszkálták már a nagy áruházakat, bevásárlóközpontokat és hipermarketeket azzal, hogy akcióik és leértékeléseik nem takarnak valódi árcsökkenést. Nehéz is ennek ellentmondani az olyan klasszikus helyzetekben, mint a 160 forintos sör, ami leértékelve 180. Ugyanis elõbb felvitték 200-ra, majd onnan csapták le a végsõ árra. Ez túlságosan szembetûnõ volt, nagyon hirtelen változtak az árak és a fogyasztóvédelem sem örült a kussban végrehajtott áremelésnek, majd másnap a csinnadrattás csökkentésnek. Ezért kellett kiagyalni valakinek a régi ár szisztémáját.
Ez azt jelentette, hogy ha egy terméket ki akartak pörgetni, értsd a készletet le akarták nullázni, valami brutális leértékelést kellett hozni. Ugyanakkor a végsõ eladási árnak is profitot kellett termelnie, tehát nem lehetett veszteségbe csúszni. Ilyenkor elõjött a régi ár, azaz a legrégebbi legmagasabb ár, vagyis a valaha volt legmagasabb ár, amihez képest késõbb a terméket leértékelték. Ebbõl soha nem lehetett probléma, mert abban az idõben központi árképzés volt, így az összes Tesco által forgalmazott árucikk beszerzési és eladási árai egy rendszerben tárolódtak. Így minden ár valós volt, csak ugyebár az évek során folyamatosan változtak különbözõ hatásokra. A legegyszerûbb példa az a DVD lejátszó, amely megjelenésekor 67.000 forintba került és most az ember után vágják 25.000 forintért. Ha ezt ma 19.990-ért akarják adni, akkor nem a 25.000-hez képest csapják le az árat, hanem a 67.000-hez képest, ami egy három évvel ezelõtti érték. Ezen nehéz megcsúszni, nem is hazudnak, de egy tíz százalékos leértékelés hamar tûnhet hetvennek. Ezért amikor vásárolnak, nem árt utána érdeklõdni, hogy pár hete mennyibe került, de azt itt is elmondom, hogy ha maguknak megéri így is, felesleges azon bosszankodni, hogy mi van a sztori mögött. Tessenek fogyasztani bátran!
posted by TESCO Gazda @ 13:34 1 comments
10/30/2006
Az elsõ kiadás
Eljött a rettegett pillanat, kaptam egy példányt a kész könyvbõl. Ilyen szép gazdaságos lett a boritó. Boltokba gondolom a héten kerül, még nem tudom hova. A TESCO-ban biztos nem lesz :) Az ára 1990 forint, de interneten biztosan lesz ennél olcsóbb.
Mint az az oldal tetején is olvasható, a neveket kiszedtem a könyvbõl. Aki mégis magára ismer, az nem a véletlen mûve. Kiváncsi vagyok hányan vállalják be és hányan tagadják le. De igazából az számít, hogy ha mindenki tudni fog a trükkök százairól, akkor ezek eltünnek a TESCO-kból, mint az akciós virsli.
Ahogy Kovács Ákos mondta annak idején: induljon a banzáj! :)
posted by TESCO Gazda @ 01:10 6 comments
10/26/2006
A legolcsóbb nem a legolcsóbb
Na ez a kedvencem, jobb vicc, mint a gazdaságos termék. A Tesco úgy lett kitalálva, hogy mindig minden termékbõl kell lennie egy legolcsóbbnak. A legolcsóbb termék - csakhogy az elején tisztázzuk a fogalmakat – valami olyasmi, aminél már nincsen olcsóbb abban a mûfajban. Tehát ha van egy üveg öblítõ koncentrátum 345, 235, 875 és 134 forintért, akkor melyikre kerül a LEGOLCSÓBB felirat? A 134 forintosra? Rossz válasz!
A legolcsóbb nem feltétlenül kell jelentse a legolcsóbbat. Az a legolcsóbb, amire az van írva, kérem szépen. Mert ha maguk ezt ugyanúgy végiggondolnák vásárlás közben, mint ahogyan feltételezhetõen most is tették, akkor nem lehetne magukat átverni ezzel a trükkel. Tévedés? Bocs, nem láttam, hogy nem ez a legolcsóbb, ejnye, hogyan is csúszhatott félre ez a tábla, a macska rúgja meg! Ezek lennének a reakciók, ha sikerülne valakinek felhívnia az árellenõrök, valamint az osztályvezetõk figyelmét a fura anomáliára.
Van ugyanis egy réteg, nem is olyan szûk, akik a LEGOLCSÓBB tábla szerint vásárolnak. Mi is kell nekem? Öblítõ. Fasza. Itt van a listán. Lássuk csak. Itt van ugyebár ezer öblítõ. Van papayás, talán Tarzan ágyékkötõit öblítette ilyenben Jane. Van jeges gleccser szagú, jelentsen ez bármit is, nem tudom ki a franc szagol gleccsert. És van tavaszi mezõ. Van flakonos, zacskós, grátiszos, meg utántöltõs. Na akkor melyiket veszem meg? A legolcsóbbat. Melyik a legolcsóbb? Majom az, aki össze fogja hasonlítani az árakat, az a legolcsóbb, amire ráírták. Szevasz. És már le is pakolta a jóember a megfelelõ terméket, illetve azt, amirõl õ azt hitte, hogy megfelelõ. Az, hogy legalább kettõ volt még, ami a felébe került, soha nem fog számára kiderülni, azzal a boldog tudattal sétál majd a kasszához, hogy nagyon okos volt és spórolt egy csomó pénzt. Nem tudom, miért az öblítõs példa jutott eszembe, mikor ez egészen pontosan legutóbb a zsírkrétákkal esett meg, de biztos vagyok benne, hogy ha holnap elmennek egy Tescoba, maguk is észre fogják venni.
Ha tényleg a legolcsóbbat akarják, akkor nézzék meg az árakat, és az alapján válasszanak. Ami szintén nem egy bombabiztos megoldás, mert lehet, hogy más van a polcos címkén, és mást mutat majd a kassza, ezért érdemes néha odadugdosni a vásárolni kívánt árut a vásárlótérben elhelyezett vonalkód olvasó alá. Lesz részük pár meglepetésben. Mindebben, amit elmondtam, az a legszebb, hogy soha senki nem veszi észre. Ha telepakolnak egy kosarat hetven termékkel és a kasszánál fizetnek mondjuk 28.765 forintot, nem fog villogni a lámpa, hogy hello, majomkám! Tizenkilenc termék összesen kétezerrel volt drágább, mint amit most gondolsz! Senki nem fog visszasétálni egy olyan blokkal, amely Tutankhamon halotti pólyájának hosszúságával vetekszik, hogy összehasonlítsa a fizetett és a kiírt árakat. Pedig néha nem ártana. Olyankor szokott kibújni a szög a zsákból, amikor valaki célzottan jön be és egy bizonyos dolgot keres. De a legolcsóbb termék trükkje a legfaszább, mert ennek nagyon nehéz utánajárni, szinte senki nem is teszi meg. Le kellene szokni arról, hogy elhiszik azt, ami ki van írva.
posted by TESCO Gazda @ 09:34 1 comments
10/25/2006
Tudatos megtévesztés
Szerintem ez az a rész, amelyikre mindenki kíváncsi szokott lenni. Hol is vagyunk átverve, kérem szépen? Nos, errõl sokat nem tudok mondani, csak két sztorit. Az egyik szalámis, a másik csirkés. A szalámis a durvább, kezdem azzal.
Van a Tescónak egy nagy húsbeszállítója. Ez a Kaiser nevû cég, aki bõségesen látott el minket szalámival és minden egyébbel. Egyik nap látom ám, hogy érdekes mûvelet zajlik. Az eladó kollegák nagy bõszen vakargatják a vonalkódos címkét a csomagolásról, amin ugyebár a lejárati dátum is szerepel. Ahogy leszedik, már ragasztják is az új matricákat némileg módosított idõpontokkal. Kiderült, hogy amikor egy ilyen Kaiser termék lejárt, szólni kellett VALAKINEK és egy borítékban új címkék érkeztek. Most nem akarom ezzel azt állítani, hogy a cég intézte, de mégis elég furcsa volt, hogy így próbálta a Tesco a lejárófélben lévõ áru állagát javítani. Voltak persze már menthetetlen szalámik is, amiken az enyészet nyomai már csukott szemmel is felismerhetõek voltak. Na, ezek mentek a pizzapultba. Vödörszám öntötték a pizzásoknak ezt a fincsiséget, akik nem a higiénia miatt nyúltak hozzá nylonkesztyûvel, hanem azért, mert puszta kézzel senki nem merte megfogni. Jó étvágyat!
A másik a csirkés eset, ami nem is annyira eset, mint inkább tendencia. Magam is sokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy délutános voltam és este nem volt otthon kaja, gondoltam, beugrom a hentesekhez, hogy leakasszak róluk pár csirkemellet farhát árban. Ez egyébként bevett szokás volt náluk, hogy haveroknak a bélszínt csont árban ütötték be, így azt is kellett fizetni a kasszánál. Azt, hogy mi van a szatyorban, nem nézte a kutya se. Jött így haza lazacfilé, mint busafej, és koktélrák, mint ponty. De ezt csak érdekességként… Szóval a csirke. Megyek le a srácokhoz, hogy hello, kéne egy kis husi. Mondták, hogy nem kéne vinnem. De hát ott van a pultban. Látszólag semmi baja, le is van értékelve, az egyik vevõ épp most pakolt fel vagy hatot. Az lehet, – mondták – mert õ az egyik vevõ. Te a haverunk vagy, úgyhogy ne nagyon vigyél csirkét ma haza, mert holnap is be kell jönnöd! Így adták finoman értésemre, hogy baromi rossz ötlet abból a csirkébõl vásárolni. Még farhát árban is. Persze a Tesco mindenre ügyel, így ezeknek a jószágoknak sem kellett értelmetlen halált halniuk. Már napokkal késõbb reinkarnálódhattak, mint friss grillcsirke. Csak kicsit tovább kellett bent tartani õket a sütõben és már lehetett is árulni. Így tessék pizzázni, vagy grillcsirkézni a Tescóban. De mondjuk, aki enni jár oda, az meg is érdemli…
posted by TESCO Gazda @ 14:10 0 comments
Költözés
Jobbnak láttam a Blogterrõl amerikai szerverre költöztetni a blogot, ki tudja meddig ér el a Tesco keze. Mert most már tényleg itt a könyv hamarosan a kezemben, aztán a tiétekben is.
Informatika és tudomány
