Lothar Matthäus úgy gondolja, ô jó irányba indult a válogatottal
Kíváncsiak a véleményére. Talán még azok is, akik nem marasztalták, akik azt mondták, õ is csak ígérgetett, vele sem jutottunk egyrõl a kettõre. Lothar Matthäusszal nem hosszabbítottak szerzõdést, helyette jött az év elején Bozsik Péter. A német világsztár Salzburgban dolgozik Giovanni Trapattoni oldalán – és van véleménye a Máltán szégyenletesen nagyot bukó magyar válogatott produkciójáról.
A német világsztár, Lothar Matthäus tudja, milyen érzés az, ha a magyar szövetségi kapitány útját sikertelenség kövezi ki – ezeken a hasábokon annak idején õ is megkapta a magáét: Auf Wiedersehen!...
– Mit érez most, kárörömöt vagy szomorúságot?
– Sokkal inkább dühöt, elkeseredettséget, és igen, szomorúságot érzek a válogatott szereplése, a magyar futball helyzete miatt – mondta Lothar Matthäus. – Amit a stábommal elkezdtünk felépíteni, azt rövid idõ alatt lerombolták. A magyar labdarúgás súlyos válságban van, és a helyzet egyre rosszabb lesz.
– Láttam… Elõször úgy gondoltam, az eredmény a szörnyû, aztán sokkal inkább elkeserített a magyar csapat mutatott játéka. De igazából meg sem
lepõdtem, hiszen a törökök elleni mérkõzésen ott ültem a Puskás Ferenc Stadion lelátóján.
– És? Mi a véleménye a nemzeti csapat futballjáról?
– Az a csapat, amelyik kilencven perc alatt két helyzetet tud kidolgozni, még a döntetlent sem érdemli meg. Pedig ez a török válogatott már nagyon messze van a vb-bronzérmes együttestõl, ezt a csapatot bizony el lehetett volna kapni. Az idõ egyértelmûen engem igazolt. Ez az út, amelyre a magyar futball lépett, a pokolba vezet. Persze az irányításom alatt is voltak rossz meccsek, gyengébb produkciók, de a szurkolók értékelték az akarást, a lelkesedést. Akkoriban a brazilokkal, az argentinokkal, a németekkel és a franciákkal játszottunk, s néhány napra visszahoztunk valamit a futball-lázból. Most pedig mi van? Amit elkezdtünk, azt szétverték, csapat nincs, a szurkolók és a szponzorok hátat fordítottak a sportágnak.
– Bozsik Péter nem tudja motiválni a játékosokat – sajnos ezen nincs mit szépíteni. Azonban nem akarom csak az õ nyakába varrni a kudarcokat, biztosan tudom – hiszen megfelelõ információim vannak –, hogy néhány játékosnak egyszerûen nyûg a válogatottban futballozni. Olyan is a teljesítményük: akaratgyenge, szánalmas, felháborító.
– Furcsa, hogy Bodnár László és Hajnal Tamás nem tud bekerülni, pedig õk a klubjaikban a legjobbak közé tartoznak. Én biztosan meghívnám Feczesin Róbertet és Vadócz Krisztiánt is.
– Tudom, ez ügyben nagy a hisztéria Magyarországon: Hrepka Ádámot és Németh Krisztiánt és a debreceni Dzsudzsák Balázst követelik a válogatottba. Nos, jó futballista lehet belõlük, de most még nem válogatott szintû játékosok.
– Mit gondol, mondjuk, Gera Zoltán teljesítményérõl?
– Gera Zoltán akkor játszik igazán jól, ha a megfelelõ pozícióban szerepeltetik. Én most azt látom, hogy mindig máshol kap szerepet. A jobb vagy a bal szélen, pedig neki középen a helye, ott tud kimagaslót nyújtani. Nem is olyan régen beszéltem az egyik angliai csapattársával, aki azt mondta Gera Zoltánról: kivételes képességû futballista, de csak akkor képes a maximumra, ha a pálya középsõ részét játszhatja be.
– Nézzünk egy kényes kérdést: Bozsik Péternek le kellett volna mondania a máltai kudarc után?
– Egy edzõ ilyenkor átgondolja a helyzetét...
– Diplomatikus válasz... Ön lemondott volna?
– Talán igen. Tudja, mi a legnagyobb baj? Ahogy olvasom, Bozsik Péter már a rajt elõtt arról beszélt, hogy nincs semmi esély, hogy érjük be a harmadik vagy negyedik hellyel. Könyörgöm, egy edzõ nem mondhat ilyet, hiszen ezzel eleve felmenti a játékosait. Hogy lehet így motiválni a futballistákat?
– Magyarországnak van kapitánya, nekem pedig remek állásom Salzburgban.
„Már a negyedik meccs után vége a számolgatásnak, az esélylatolgatásnak, Magyarország befejezte küldetését, ráadásul szégyenletes módon.” (Lothar Matthäus