MLSZ-ELNÖKSÉGI ÜLÉS ELÕTT. Bozsik Péter leszereplésére lehetetlen mentséget találni
A Magyar Labdarúgó-szövetség elnöksége csütörtökön Gyõrben ülésezik. A tagok több napirendi pontról tárgyalnak, amelyek közül kiemelkedik a Bozsik Péter – és a válogatott – jövõjét felölelõ témakör.
Az idõ megtette a magáét: tizenöt nap telt el a gyalázatos máltai leszereplés óta, és már mosolygósabbak az arcok, kisimultak a szégyent hozó 2–1-es vereség után felgyûrõdött ráncok, és olybá tûnik, a mai gyõri MLSZ- elnökségi ülés akár kedélyes kvaterkázás is lehet a magyar foci helyzetérõl. Pedig most az asztalt kellene verni. De nem… Nem lesz mennydörgés, mert már nem is annyira érdekes a téma.
A szövetségi kapitány, a máltai leszereplésért erõsen kárhoztatható Bozsik Péter beszámoltatása a vezetõségi tagok véleményének ismeretében csupán formalitásnak tûnik: lapunk elõzetes felmérése szerint ugyanis nyolcan úgy döntenek majd, hogy minden jó, ahogy van, hatan pedig arra hajlanak, legyen következménye a tizenöt nappal ezelõtti szégyennek.
A megnyugodni látszó érzelemtengeren hánykolódó MLSZ-elnök, elnökségi tag, kapitány figyelmébe ajánlom a velünk egy Európa-bajnoki selejtezõcsoportban szereplõ bosnyákok szövetségi kapitánya, Blaz Sliskovic esetét. A zordon kinézetû edzõ ugyanis az ellenünk elszenvedett, zenicai, 3–1-es vereség után azon melegében, a lefújás pillanatában felajánlotta lemondását. S hogy miért? Azért, mert ígért valamit. Jelesül azt, hogy az elsõ két meccsen hat pontot szerez a válogatottjával: hármat Málta (a bosnyákok 5–2-re nyertek), hármat a magyarok ellen.
Blaz Sliskovic szakmai kudarcnak értékelte a magyarok elleni meccset (tegyük hozzá: az is volt, hiszen a legjobb góllövõjét, Szergej Barbarezt állította középsõ védõnek), ám ugyanezt nem érzékelni, amikor Bozsik Péter felelõsségérõl van szó a Málta elleni meccs kapcsán.
Pedig van, illetve lenne mit számon kérni, és éppen ezért nem lehet, illetve nem szabadna egy kedélyes értekezlet szintjén elintézni, hogy mi miért történt La Vallettában. Mert igenis van felelõssége a 2–1-es kudarc apropóján a szövetség vezetõségének abban, hogy a spórolás, a kényelmesség, vagy éppen a túlzó könnyedség miatt (mondván, Máltát kilenc emberrel is meg kell verni...) elég csak úgy beesni a meccs helyszínére, és éppúgy súlyos felelõssége van a halvérû kapitánynak, Bozsik Péternek abban, hogy a csapat elképzelés nélkül, semmilyen taktikával, gyáván futballozott.
Öt oldalt tesz ki a kapitányi értékelés. Persze, öt oldalban is lehet sokat mondani, mint ahogyan szakkönyv ugyancsak íródhatna arról, hogyan nem szabad meccselni egy olyan válogatott (mármint Málta) ellen, amelynek legfõbb fegyvere az elszántság, illetve a dac szülte erõbõl való rohanás.
E pillanatban csak az tûnik biztosnak, hogy az értékelés megmarad belsõ írásnak, a kapitány szakmai vallomása tucatnyi ember, az MLSZ elnökségének éppen ráérõ tagjainak titka maradhat. Pedig ez az az értékelés, amelyet illenék a nyilvánosság elé tárni, hogy kiderüljön, milyen hibák vezettek el a magyar futball egyik legsúlyosabb kudarcához.
És persze most kellene új életet kezdeni – hozzáértõ emberekkel.