A Linux szakértelemre nõvekvõ igény van és ez így is marad, de ezt ugyanígy elmondhatjuk a Windows-ra is ezért a hír alapjában nem sok értelemmel jár, (olvasd - egyetlen dolog amire jó, hogy egymást fikázzák a két tábor rajangói)
És mindenhez kell idõ, hogy az ember megtanulja, a Windows-hoz egy picit kevesebb, mert az MS nagyon sok figyelmet szentel a usability-re, a user feedbackre stb. míg a Linux közösségnek ez még nagyjából figyelmén kívül marad.
Na de mivel a Linux a szervereken él a desktopon meg úgyis csak erõltetik (nem sok sikerrel), ez nem is annyira fontos, ugyanis egy rendszergazdának kell is, hogy tudja mit csinál (különben itt ez a Linux elõnye a Windows-al szemben mert azt relatív gyagyi rendszergazdák is elkezelik, míg a Linux csak követel valamicske tudást). Eddig néhány webszervert dobtunk fel Linuxon meg egy J2EE projecten is dolgozunk, de nem mondhatom magam igazi szakértõnek ezen a területen - management tanácsadó vagyok a projecten, viszont Windows projectek során dolgoztam, és álltalában úgy néz ki, és a fejlesztõ kolegák is így gondolják, hogy álltalában az MS a fejlesztés szemszõgébõl egyszerõbb és egyenesebb, persze ez nem jelent semmit, ott ahol a Linux jobb megoldás oda azt teszem még ha Bill Gates nem is így akarja. Különben egy software project annyira bonyolult, hogy majdnem lehetetlen megállapítani, meljik megoldás a jobb és ezért a legtöbb esetben a döntés szubjektív és praktikus alapon történik (ki mihez ért jobban és mit kedvel jobban). A teljessen leegyszerûsített mendemondák, hogy a Linux szuper hyper mega (vagy a Windows) és a másik meg szemét, egyáltalán nem érdekessek, mert semmi közük a dologhoz. Az IT nem abból áll, hogy Pistikének milyen állati a desktopja, hanem, hogy mennyi pénzt lehet vele keresni, mekkora elõnyre teszünk szert álltala a versenytársakkal stb. Ezen a téren mindkét rendszer hasonlóan alkalmazható, és csak a piaci szegmensek határozzák meg, hogy adott pillanatban melyik a nyerõ.
A papír, meg fontos... de nem is annyira, mit jelent neked, ha Abu Kumár a Kalkuttai egyetermrõl, vagy Karshami Milegi a Tiranai egyetemrõl neked mint projektvezetõnek papírt hoz, legfeljebb felakaszthatod a falra, mert nem tudod, hogy milyen szintû tudást garantál. Példaként említeném, hogy pl. (nemrég olvastam egy tanulmányban), hogy némely Angliai és Amerikai privát középiskola (elõkészítési iskola) több tudást ad a diákjainak mint némely egyetem. Ami a minõsítéseket illeti itt még roszabb, (CISCO innen kizárt, azok tényleg értékes minõsítések), a többi olyan, hogy Pistike benyalja a könyvet, megtanul 1000 kérdésre válaszólni (ezeket meglehet venni a neten) és akkor 2 hónap allatt MSCE vagy RHCE... na találkoztam már olyannal akinek nem adnám a házi gépemet, nem egy üzleti rendszert...
Szakirodalom nélkül nem lehet semmit elsajátítani, ugyanis ha sokat klikkel az ember akkor rájön, hogy valamit hogyan kell csinálni, de álltalában egy piszokul alkalmatlan módot fedez fel, láttam már 5 éves gyakorlati tapasztalattal rendelkezõ embereket akik mindennapi munkájukra 5x több idõt költenek mind amennyit költ egy tapasztalat nélküli szaktanfolyamot végzett ürge, mert az úgy tanulta meg ahogyan megmutatták neki azok akik a legoptimálisabban tudják, aztán a tapasztalt vén róka szégyelte magát... persze ha a rendszer üsszeomlana akkor a tanfolyamos de tapasztalatlan ürge megszökne, míg a vén ürge meg ha lassan is, de helyére hoz mindent... na ezért is mondom, hogy a tudás relatív, nem szabad vákumból szemlélni, a legideálisabb az lett volna ha a vén róka tanfolyamokra is eljár és szakirodalmat is olvas (a tanfolyamos ürge meg lassan asszisztál neki és tapasztalatot szerez), akkor persze neki is lenne papírja... de ez már akkor régen nem lenne fontos, éppen úgy mint ahogy a tapasztalatlan ürge papírja sem fontos ha leesik a rendszer.