Csak érdekesség képp néhény érdekesség a régi idõkbõl:
(Mielöt vki azt gondolná/mondaná, hogy fanatikus vallás buzeráns vagyok mondom, hogy nem vagyok az. Ezekbõl az írásokból mindenki annyit tehet magáévá amennyit akar. A Bibliára én úgy tekintek mint bármelyik másik nép eposzaira, misztikumaira.)
Azonban Salamon írt a témáról a Példabeszédek könyvében (másolom a cuccot, mert a régies magyar szöveg túl régies):
"Kerüld a rossz nõket!
Figyelj, fiam, a bölcsességemre, és okosságomnak nyisd ki a füledet, ne veszítsd el megfontoltságodat, és az ajkad õrizze meg a tudást. Ne vess ügyet romlott nõszemélyre! Mert méztõl csepeg az idegen nõ ajka, és az olajnál is simább az ínye, de végül keserû, akárcsak az üröm, és olyan éles, mint a kétélû kard. Lába lefelé, a halálba viszi, szilárd léptekkel az alvilágba tart. Útjai csapongók, nem törõdik vele, így aztán nem is jár az élet ösvényén. Éppen ezért, fiam, hallgass most rám, s ne tántorodj el számnak szavaitól! Tartsd utadat mindig távol tõle, háza ajtajához közel sose kerülj! Különben kiszolgáltatod méltóságodat, kegyetlen embernek adod éveidet. Javaidból akkor mások laknak jól, más házába jut, amit összekuporgattál. Végül aztán sóhajtoznod kell, amikor majd elveszted testedet, húsodat, s be kell vallanod: "Gyûlöltem az intõ szót, és szívem utálta, hogyha megdorgáltak. Nevelõim szavát hallatlanra vettem, nem fordítottam fülem tanítóim felé. Kicsi híja volt és majdnem rosszul jártam az egybesereglett közösség elõtt." A saját ciszternádból igyad a vizet, csak azt, ami a saját kutadban buzog fel. Forrásaid ne csorduljanak ki, patakjaid vize se ömöljön a közösség terére. Egyes-egyedül a tieid legyenek, és rajtad kívül senki máséi. Legyenek áldottak a forrásaid, örülj ifjúkori feleségednek: kecses szarvasünõ és bájos zerge! Veled beszélgessen, nyugodj meg a keblén, és szerelmétõl légy szüntelen részeg. Miért kellene, fiam, másba bolondulnod, idegen nõ testét ölelgetned? Mindenkinek útját tisztán látja az Úr, szemmel tartja az ösvényeidet. Saját gaztettei fogják meg a gonoszt, a saját bûnének hurka kötözi meg. Fegyelmezetlenség viszi halálba, nagy ostobasága dönti romlásba."
Sirák fia is írt a témában (a nõkrõl):
"Ne féltékenykedjél szíved asszonyára, és ne tanítsd meg rá, hogy neked rosszat tegyen. Ne szolgáltasd ki magadat asszonynak, nehogy a végén a fejedre nõjön. Ne vesd szemedet csapodár asszonyra, nehogy a hálójába essél. Hárfázó nõvel ne ülj egy asztalhoz, nehogy foglyul ejtsen a mûvészetével. Ne meregesd szemed a hajadonra, nehogy vele verjen meg (az Isten). Ne add össze magad feslett nõszeméllyel, nehogy kiforgasson az örökségedbõl. Ne nézelõdj a városkapuk körül, elhagyott helyeken ne sokat lõdörögj. Takaros asszonytól fordítsd el az arcod, és ne nézegess szépséget, amely nem illet meg. Sokakat tönkretett már az asszonyi szépség, mert mint a láng, felgyújtja a vágyat. Ne üldögélj együtt férjes asszonnyal, ne ülj megszédülten vele egy asztalhoz, mert hátha lángot vet a szíved, s belepusztulsz a szenvedélyedbe."
"Nincs seb, amely úgy fájna, mint a szívnek sebe, a legnagyobb gonoszság a nõ gonoszsága. Nincs olyan fájó csapás, mint amit a gyûlölet szül, a legszörnyûbb bosszú az ellenség bosszúja. Nincs erõsebb méreg a kígyó mérgénél, nincsen tajtékzóbb düh, mint az ellenségé. Inkább oroszlánnal vagy sárkánnyal lakni, semmint gonosz nõvel közös fedél alatt. Elsötétül a gonosz asszony arca, olyan lesz az ábrázatja, akár a medvéé; amikor a férje baráti körben ül, akaratlanul is egyre sóhajtozik. Nincs nagyobb baj, mint ha baj van az asszonnyal, szakadjon hát rá a bûnösök végzete. Mint homokos lejtõ vén ember lábának, a csendes férjnek ilyen a nagyszájú asszony. Ne vigyen vesztedbe az asszonyi szépség, ne is kívánkozz utána sohase. Mert harag, szégyen és gyalázat egyszerre, hogyha egy férfinek asszony ad kenyeret. Nyomott kedélyt jelent és szomorú arcot, meg sebet a szívben a rossz asszony. Lankadt kezek jelzik és megroggyant térdek, ha férjét az asszony nem teszi boldoggá. Asszonytól indul el útjára a vétek, az õ bûne miatt halunk meg mindnyájan. Ne nyiss utat a víznek (mert kiárad), a gonosz asszonyt ne hagyd szóhoz jutni. Ha ujjad vagy szemed intésére nem ad, szakíts meg vele minden kapcsolatot."
"Ha jó az asszony, boldog ember a férj, s kétszer annyi lesz napjainak száma. A férjnek öröm a derék asszony: békességben töltheti életét. A jó feleség jó osztályrész: aki féli az Istent, az részesül benne. Szegény-e vagy gazdag? A szíve jókedvû, és mindig vidámság tükrözõdik arcán. Három dolog van, amitõl félek, a negyediktõl meg egyenest rettegek: a pletyka a városban és a népcsõdületben, meg a rágalmazás rosszabb a halálnál. Bánat a szívnek s gyötrelem a féltékeny asszony, nyelve mindahánynak valóságos csapás. Mint lötyögõ járom, olyan a rossz asszony, mintha skorpióhoz nyúlnál, ha hozzáérsz. Rettentõ bosszúság az iszákos asszony, még csak el sem tudja rejteni szégyenét. Szemének állásán és a szempilláin meglátni, ha kikapós az asszony. Szemérmetlen lányod éberen õrizzed, nehogy kihasználja gyengeséged. Csábos tekintetû asszonnyal jól vigyázz, és ne csodálkozz, ha belevisz a bûnbe. Ahogy a szomjas vándor nekiesik a víznek, ez is úgy megkóstol mindenféle vizet. Hajlandó leülni minden karó elõtt, és minden nyíl elõtt kinyitja tegzét. Az asszony szerelme elbájolja férjét, okossága erõt önt a tagjaiba. A hallgatag asszony Isten ajándéka, a jól nevelt asszonyt nem lehet megfizetni. A szemérmes asszony igen nagy kegyelem, és az erkölcsösnek nincs ellenértéke. Az egek magasából világító naphoz hasonlít az asszony, ha jó, s dísze a házának. Mint az égõ mécses a szent mécstartón, olyan a csinos arc az egyenes termeten. Aranyoszlopokhoz ezüsttalapzaton hasonlít a szép láb karcsú bokák fölött."