PS2 emut nehéz írni, mert az egy eléggé elbasszottul nyakatekert architektúra. A Cell viszont nagyon letisztult, ezért lehet akár egy pár soros Basic programmal is emulálni. A vicc az, hogy ha a kódba beviszel egy trükkös rekurziót, akkor eszméletlen teljesítmény szabadítható fel gyengébb hardvereken is (így lehetett PS2-re és c64-re is megírni a PS3 emulátort). Amúgy a Cell is ezen az elven mûködik, csak ott egy viszonylag egyszerû architektúra + hardver szintû rekurzió hozza a brutál teljesítményt.