Szerintem a magyar emberek alapvetõen jogkövetõ magatartásúak. A termékeket a többség igyekszik legálisan megvenni. Ellenben amikor egy termék nem reális áron kerül a boltok polcára megindul a feketepiac. Nagyon jó példa erre a jogdíjas termékek (Filmek, zenék, progamok, játékok, sõt a nyers adathordozók is, vagy akár az üzemanyag...)
Nem lehet érv, hogy külföldön mennyi az ára (egyrészt átlagosan olcsóbb, mint itthon), mert több külföldi piacon (kelet-európai, vagy akár kínai piacon) legálisan, de olcsón árulják ezen termékeket. Igaz nincs 3-4 különbözõ hang sáv, csak szinkron és un vékonydobozos kiadások. Magyarul se elektrónikus, se papiros extra. Ha ez az ára, hogy olcsóbb legyen, akkor el lehetne itthon is gondolkodni, de nálunk túl erõsek bizonyos érdekkörök. Mindenki tudja, hogy kire, illetve kikre gondolok. Tessék megnézni valóban akár egy lengyel, vagy balti árat (igen õk is EU tagok, és mégis). De beszélhetnénk Bulgár, Görög (hopsz az is EU, és már mióta...) vagy más árakról, õk is messze a mi áraink alatt vannak...
Ilyen nyerészkedõ árképzés mellett nem kell csodálkozni, ha ilyen a hazai piac szerkezete.
Az meg már hab a tortán, hogy az olcsó filmek gagyik. Ugyanmár ez egyenesen sértõ! Ott vannak pl Bud Spencer, Louis De Funes, nagysikerû magyar filmek, és sok más egyéb film az un 999 Ft-os polcokon. Ez gagyi? Ezek szerint 23. tini "vígjáték", meg 73. szõke atomtudósnak álcázott ostoba színésznõs filmek nem gagyik? Éljen a pop-corn nemzetség! Na jó ez szándékosan kicsit erõsre sikerült, de felháborító, hogy bizonyos érdek csoportok mit nem engednek meg maguknak a profit érdekében.
Tehát meg kell nézni, hogy hány ember veszi ilyen 1000 Ft-os "gagyit", pedig azt is olcsóbb lenne másolni, de mégis megveszik az emberek többsége. Miért? Mert mint írtam volt jogkövetõ a magyar, csak ha túl lépik az inger küszöbt kerülik meg a korlátozásokat. Mit gondoltok mekkora lenne a hamis termék arány a fejlettebbik EU-ban, ha ott egy film 200 Euro körül lenne (csak hogy kb azonos teherviselésrõl beszéljünk?
Zárszónak! Minap volt errõl egy mûsor a TV-ben, s érdekes párhuzamot vont egy szociológus ürge. Megnézte a hazai és a nyugati fizetések luxus vásárló értékét. A nettó jövedelembõl levonták az adott országban jellemzõ un átlagos megélhetési költésgeket. A megmaradt összegeket összevetették, hát biozony már nem 10x-es volt a különbség a javukra az un luxus kifizetési hányadnál (amibõl pl. DVD-t lehet bvenni), hanem TÖBB NAGYSÁGRENDEL NAGYOBB! Ezt tekintették un. luxus vásárlási hányadosnak, majd megnézték, hogy melyik országban mekkora az un. kalóz termékek aránya s ezt az arányt összehasonlították a luxus vásárlási erõvel, azaz a fenti arány számmal. A szám, vagy mutató bár picit torz, de a szerint mégis megelõztük az összes nagy nyugat európai országot, ha azt néztük, hogy a luxus kiadások hány százalékát költjük egy ilyen termékre, ergo e szám tükrében jogkövetõbbek vagyunk % és abszolót számok fromájában is!
Mindegy nem érdekes, de a helyzet addig vajmi keveset fog változni. Amíg ilyen árak lesznek, addig a fekete kereskedelem élni és virágozni fog...