A büntetésünk súlyos. Súlyos, mert nemcsakhogy a másodosztályba számûztek bennünket, de még anyagi hátterünktõl is megfosztottak minket. Én most nem szeretnék foglalkozni semelyik másik csapattal, mert az nem az én reszortom. Én csak azt tudom, hogy 2002 után ismét egy nagy katasztrófát kell átélnie a csapatnak és a szurkolóinak. És ismételten a tulajdonosok rángatták bele a fertõbe dicsõ csapatunkat. Ezek után én nem bánom, hogy ezeknek az embereknek mennie kell. Sõt. Tiszta szívbõl remélem, hogy vasvillával kergetik ki õket Firenzébõl, mert amit elkövettek a Fiorentina mint fogalom, mint csapat és mint életforma, továbbá a szurkolók ellen az bûn. Aki bûnt követ el, annak pedig méltóképpen meg kell bünhõdnie. Azonban az õ bûnhödésük nem enyhíti a mi tiszta fájdalmunkat, amit ezek az emberek hírbõl sem ismernek. Míg számukra a Fiorentina csupán pénzt jelentett, addig számunkra egy darabja az életünknek, és egy darabja a személyiségünknek. Ezt a darabot kell továbbra is megõrizni magunkban, mert a Fiorentina nem egy ember, mégcsak nem is több ember. A Fiorentina a szurkolók erejébõl táplálkozik, és én hiszem, hogy ha mi erõsek vagyunk, akkor még a csalók és pénzhajhászok alattomosságai sem jelenthetnek akadályt klubunk jövõje elõtt. Ami ma történt, az katasztrófa, nem vitatom. De a katasztrófa után is van élet, és talán szebb élet jön mint ami volt eddig. Mert minden amit sikernek hittünk csalás és ezáltal becsapás is volt. Ezek az emberek elvettek tõlünk valamit. Valamit, amit nem lehet szavakkal illetni, mert oly megfoghatatlan, és csiodálatos érzés. Azzal, hogy ezeket a "sikereket" megadták (megvették) nekünk, nagyon nagy örömet okoztak. De sokkalta nagyobb fájdalom ez amit most átélünk azoknál a hamis-örömöknél. Nagyon nehéz lesz. Nehéz, mert együtt kell tartani a csapatot. Minden bizonnyal sok játékosunk távozik majd, de talán jobb is ha kitisztulnak. Elvégre ez is része a megtisztulásnak. Nincs szükségünk hitvány zsoldosokra, akármekkora nevük is van. A Fiorentinában nem kötelezõ senkinek játszania, ellenben aki itt akar játszani, azt tárt karokkal várjuk. Mostantól tényleg csak olyanok játszanak nálunk, akinek a Fiorentina név többet jelent egy futballcsapatnál. Akiknek a szívében megvan az a darab, ami a mienkben is megvan. Csak így lehet igaz egy öröm, egy gyõzelem, ha ezt mindannyian így gondoljuk. Ne törõdjünk tehát azzal, hogy csapatunk hol szerepel, mert ha a regionális liga ötödik osztályában játszana, akkor is a miénk lenne. maradjunk tehát mind így együtt, és szorítsunk a csapat megtisztulásáért. Megtisztulás nélkül nem lesz siker. Azonban ha megtörténik majd, akkor igazán édes lesz az öröm amiben részünk lesz. Mindenkinek kitartást, és mindentõl függetlenül: