Mindegyik magyar politikus, aki a oszmánok pártján volt, azért volt a pártjukon, mert úgy vélték ez a jobb megoldás, és természetesen nem azért, mert egyetértettek az oszmánokkal.
Thököly, nos a szándékaiban nem kételkedem, de becsvágyó ember volt. Például eleinte nem ő volt a főparancsnoka a fellázadt csapatoknak. Aztán ő lett, de aztán akart ő lenni Erdélyi fejedelem is, de az oszmánok továbbra is Apafit támogatták-Apafi halála és már Buda visszafoglalása után betör még Thököly Erdélybe, hogy fejedelem legyen, de aztán Bádeni Lajos kikergeti.
Ha pedig Erdélyi fejedelem nem lehetett, azt se bánta ha lesz egy negyedik rész kivágva az országból, csak ő legyen a fejedelme.
Ezenfelül teljesen tévesen ítélte meg az oszmánokat, a céljaikat, és az teljesen rosszul mérte fel az erőviszonyokat. Jellemző ,hogy sok úgymond kisebb kuruc vezér Kara Mustafa kudarca, és Budavisszavétele után, átállt a Habsburg oldalra, mert látták, hogy ki fog győzni, de Thököly továbbra is hitt benne, hogy oszmánok oldalán még nyerni lehet.
Na de hogy az oszmánpártiság reálpolitika? Nyilván ők úgy gondolták az. Meg könnyű most több száz év multán azt mondani, hogy melyik félnek volt igaza, de akkor ezt a kérdést, hogy oszmán vagy Habsburg nehéz volt eldönteni.
A Habsburg-párt érvei :
-hogy a Habsburgok egy erős európai uralkodó ház, és egy erős birodalom
-keresztények
-csak velük űzhető ki a török
-törvényesen övék a trón, ez fontos, többszörösen is övék a trón, teljesen törvényesen, tehát a Habsburg-pártiak szemszögéből nézve, akik mint Thököly, kiakarnak szakítani a Magyar királyságból egy részt ,hogy az oszmán vazallus állam legyen, az árul, ez felségárulás.
oszmánpártiak:
-a török úgyse űzhető ki
-a katolikus-protestáns ellentét ( az oszmánnak mindegy, hogy katolikus vagy református-e a gyaur, amíg adózik, míg a Habsburg üldözi a protestánsokat)
-nem nemzetiek a Habsburgok
-jogi szempontból pedig, hát a nemesi ellenállás joga értelmében jogos a Habsburg király ellen harcolni, ezt hangzoztatták Bocskaiék is, Thökölyék is, Rákócziák is, csak hogy ez a jog, amire hivatkoztak, hát téves. Erősen tévedtek.
Erdély meg megint egy külön kérdés. Erdély nem kimondottan oszmánpárti...bár adófizetője és valamennyire függő viszonyban volt az oszmánoktól, de nem vazallusa. Bár helytelenül sok helyen ezt írják, de nem! A román fejedelemségek vazallusok voltak. az Erdélyi fejedelemség más státuszban volt, persze alá-fölé rendeltségi viszony volt. Erdély hintapolitikát folytatott, amíg lehetett.
Ami itt lényeges, hogy Erdély periférián volt, nem főhadszíntéren , emiatt végülis Apafi fejedelemségéig, megmaradhatott az önállósága.
A másik fontos dolog, Erdély konszenzus következtében jött létre. I. Ferdinánd és I János megegyeztek, hogy János halála után királysága Ferdinándra száll, ám Jánosnak fia lett...és lett egy újabb megegyezés, mi szerint előbb János Zsigmondot holmi címekkel, és osztrák hercegségekkel kárpótolták volna, de végül Fráterélk addig ügyeskedtek, az lett, hogy a Habsburg király lemondott uralkodásának jogáról az erdélyi fejedelem javára. De ezzel együtt a fejedelemség elméletben! a korona alá tartozott, de önálló bel és viszonylag önálló külpolitikával és adófizetéssel az oszmánok felé.
Ezt azért fontos részletezni, mert arra NULLA esély volt, hogy létrejöjjön egy újabb ilyen konszenzus, és a Habsburgok még egy ilyen viszonylag önálló fejedelemség kiszakítását elismerjék Magyarországból.
Ez ismét nagy tévedése volt az oszmánpártiaknak, az Udvar nem fogadott volna el még egy Erdélyt. Az oszmánpárti magyarok tévesen ítélték meg Erdély sajátos helyzetét, és politikáját, tévedtek abban is, hogy az oszmán nem legyőzhető.
De, utólag könnyű okosnak lenni, tették amit jónak véltek. ( és az oszmánpárti alatt ,nem azt értem, hogy szerették a törököket, meg Allahot, csak így egyszerűbb leírni)