Napi 2*25 (vagy 35, attól függ, melyik buszon van {álló}hely) km-t buszozok... hát... mit írjak. Szar dolog fél órát vad kanyarokban álldogálni félkézzel kapaszkodva. :D A buszvezetõk udvariassága itt Vasban nagyon széles keretek között változó (pl. volt, aki teljes árú jegyet fizettetet velem kóteros koromban, mert a diákigazolványom bevágtam az utazótáskába, azt meg a csomagtérbe; ez oké, de amilyen stílusban ezt elõadta, kis híján szemköztköptem :\ - de volt már olyan is, hogy látván, hogy futok a megálló felé, szemben velem úgy 30 méterre elindult a buszmegállóból az irányomba - és épp elkönyveltem magamban, hogy "Anyád...", mikor elém ért, fék, ajtó kinyit, "Ugorj be..." - hát így.), ugyanakkor úgy vettem észre, hogy itt a 80% kifejezetten parádésan vezet - és ez nem abban nyilvánul meg, hogy áthágják a létezõ összes szabályt. Eddig télen sem fordultak elõ húsz percnél hosszabb késések. (bár hogy ez sok vagy kevés... relatív.)
Igazán mindent eltûrök birkamód, csak arra neheztelek kicsit, hogy ugyanannyi pénzt fizet az, aki egy Credo busz fotelében teszi meg a 25 km-t; és ugyanannyit az, aki holnap egy pótbuszon negyed négyzetméteren áll, de még kapaszkodni sem tud, mert a ragadóan zsíros csõ a szó szoros értelemben kiszabva lóbálózik a falból... persze ezt lehetetlen(?) megoldani, csak néha úgy elgondolkodom rajta.