Szivességet teszek az emberkéknek és a fizetésem teszem kockára ha esetleg megszánom, felveszem. Szeretném megkérdezni milyen szivességet kapok cserébe!
?
Kösz! Esetleg biccentés? Vagy oda se fordul hisz ez "tök természetes"? A legdurvább amikor a szemedbe néz végig amig felszáll és azt se mondja, hogy: rántsd meg a f@xom! Merthát utastársak között ciki ám megszólalni! Ezek közül az esetek közül talán a legnyíltabb és legtisztességesebb verzió ha a hátulról közelítette meg a buszt és a busz végébõl kiabál, hogy: Köszönöm szépen! A félõsebbek elõrejönnek és szemtõl szembe köszönik meg a szivességet.
További személyes élményeimet soxinûsíti egy érdekes és tehetetlen eset:
2 alt. iskolás siheder szállt fel az elsõ ajtónál. Buszrajongók, egybõl levágtam. Egybõl mentek a hírhedt történetek az egyik "lezárt seggû" buszról ami aztán megy ám de 150-et is. Következõ kanyar: baleset. Már 3x jártam arra. Folyamatos késések voltak miatta. (40-50p amiért persze szintén az én jóanyám tegye telibe amire gondol a kedves utas) Az egyik gyerek kérdi a másikat de közben a szeme sarkából engem figyel: Te! Itt meghalt valaki?
Jót mosolyogtam és ráztam a fejem. A kisrácban felcsillant a tûz: Kommunikálok a buszvezetõvel! Elhagytuk a helyszínt. Megállók megállók után. Egyszercsak egy önfeledten az úttesten keresztbe rohanó 60-70 körüli idõs hölgy a bal oldali járdáról a buszmegálló felé tartó nõ miatt satufék esete történt meg. Hátranéztem. Nem folyt kecsöp senkibõl. Rohanhatam a megállóba. A néni szokásához híven épcsak nem a törölközõt elhajítva a fürdõszobából rohant egyenesen légvonalban a megálló felé. Persze öregecske lévén a megálló távolságát alá-, míg a saját (megengedett) legnagyobb sebeségét pedig fölé becsülte. NEM VÁRTAM MEG! Laikus azt mondja: sietett a gec. A két srác egymástól kérdezte: Nem volt szemétség otthagyni? Válaszoltak egymásnak: Nem! Õk is siettek! De a miértjét sosem tudom nekik elmagyarázni!
Talán itt:
Adott egy vonal. Egyik végálomása teljes a másik éppcsak egy megálló. Ez utóbbi a központban. A menetrend 1/2 óránként indít oda és vissza. Mondjuk 12:00-kor a külvárosi végállomásról, 12:30-kor meg a kp.-ból. 28 perc alatt lehet leérni. A kp.-ban lévõ végállomáson sok a megálló, rengeteg az átszállási lehetõség. Éppen ezért ad csak 2 percet a fordulásra. A külvárosi fordulásra sacc 5 perc. Tehát elindulok 12:00-kor. A 2. megállóban várok egy integetõ/szaladó utast kinek nincs ébresztõórája. Lekésem a lámpát. Pesten legkevesebb 20mp egy lámpaváltás. Annak a megállónak az elejében elhelyezett lámpa 40mp-es. Szentségelek. Miért? Mert a kiesett idõ alatt azok az utasok is megérkeznek a következõ megállóba akiket nem nekem hanem a mögöttem jövõnek kellet volna elvinnie. Természetesen a több utas hosszabb utascserét eredményez. Hetekig figyeltük de nem ment 3 perc alá a kp.-i végállomásnál felhalmozott késés. Ergo 12:30 helyett 12:33-kor indultam vissza. 3 perc késés lazán megtöbbszörözte az 5 perces visszaindulást "föntrõl". Na ezt a láncreakciót indította el az az utas aki integet/fut. Sz@rik bele, hogy más utas becsületesen felkelt és idõben kiment a végállomásra! Sz@rik bele, hogy a 40-50 perces kajaidõmbõl 15 perc lesz! Sz@rik arra, hogy valaki miatta nem éri el a vonatot és vár 1 1/2 órát! Pofátlanság teteje! Melékes dolog de megjegyzem: mivel én csúszok a mögöttem lévõ utólér. Õt az Õ mögötte haladó és így továb. Mígnem az elõttem haladõ 7. buszt is lassításra kényszeríti a központ. Mindenki csúszik! Senkinek nem jut elegendõ idõ a kajálásra. És az összes utas késik!
Ezúton is nagyon szépen köszönöm a késve érkezõknek a kedvességüket. Talán egyszer megérjük azt, hogy nem azok pofáznak menetidõrõl meg bunkó buszsofõrökrõl akik késnek!
Történetem nem maradt abba:
Nem vártam meg az öreg keresztbe kasul rohanó nõt. (neki szabad-nekünk nem)
Megtehettem volna hiszen már így is csúszott a kajaidõm. 11:00-volt. Én 4:32-óta a buszban ültem. Qrva éhes voltam. Megvárhattam volna. Nem ezért nem vártam meg.
Adott egy ország kresz szabálya. Ismeri minden autós. A poggyász és az utasok rögzítésérõl mindenki tudja, hogy a vezetõ dolga gondoskodni. Kérdem én. Autóban van gumipók meg kötél meg biztonsági öv. Ezzel szemben én? Rögzítetlen élõ húsárut szállítok akiknek amúgy is megvan a véleménye a magamfajtáról. Na ezeknek fékezz egy satut! Ki van nekik írva pedig: A kapaszkodó használata kötelezõ! Nem fogni kell, hanem használni! Bele kell kapaszkodni! Persze az idõs nénik és bácsik nem bírják olyan jól a saját kis felhízlalt testüket megtartani mint fiatalabb utastársaik. Nem is Õk tehetnek róla. De Õk érzik a fékezés mellékhatásait. És ezért Én vagyok a hunyó! De megvan az oka, hogy miért kellet vészfékeznem. És ha nem várom meg aki miatt fékeznem kellett akkor én vagyok a f@x! Majd pont egy ilyen - Beleszarok mindenbe, körbe se nézek csak lelépek az úttestre mert el akarom érni a buszt! - tipusú embert fogok megvárni!
Nem nehéz belegondolni, hogy a buszvezetõ akkor fog megvárni ha van még vésztartalék a menetidõbõl. De ha megvár érdemes elgondolkodni: vajon nem-e én vagyok az az ember aki miatt elindul a láncreakció...