Csóró bkv-s hoz híven megvettem életem elsõ "autóját". Skoda 105 S(!!!:) Haveromnak épp visszarendelésen volt az új Ignis-e ezért én vittem azon a napon melózni. Baross utcában bandukoltunk amikor megláttam, hogy az elõttem haladó kocsisor nem akarja kiengedni a 9-es Volvo-t. Messzirõl lehet pedig látni a megállóban. Odaértem, lassítottam, még csak megállnom sem kellett elég volt levenni a lábam a gázpedálról. A vezetõ azonnal kapcsolt, hogy emberszabásúval van dolga. Rögtön neki is látott a dolgának, cefetül kapaszkodott a kormányba a kolega.
Haver az anyósülésrõl:
-Na! Ezt is csak azért mert kollega!
-Ez a kresz. Talán ki kéne engedni, nem? - löktem oda.
-A bunkó még meg se köszöni! - vágta rá.
Tudom, hogy a megálló elejébe szoktak parkoln ezért nehéz kijönni onnan. De mire egyenesben van a busz csuklója mehet a köszöngetés. Ez általában úgy zajlik, hogy vagy a tükörbe int vagy kidugja a kezé de lehet, hogy csak a vészvillogóval fejezi ki háláját.
És láss csodát! A busz kiegyenesedett, a kolega vállig kirakta a kezét majd még a vészvillogóba is belenyúlt. Azonnak vágtam a szomszéd ülésbe: