Szerettem olvasni, amit írtál. Rátappintottál a dolgokra, velem kapcsolatban is. Igazából, semmi kifogásolnivalót sem találtam hozzászólásodban. (Viszont az is tény, hogy én nem vagyok BíróAndras, õ lehet belekötött volna valamibe :-) (Ettõl függetlenül õ is egy rendes vitarparner ;-)
A nanotechnológia sem lesz valószínûleg panacea universalis, ezzel tisztában vagyok.
A mai technológiai fejlõdésben két irányzat van:
- az organikus, amely próbálja lemásolni a természet evolúciós konyhájában sokmilliárd év alatt kikísérletezett recepteket. Érvényes ez a repülõgépgyártástól a katonai alkalmazásokon át sok mindenig.
- a szintetikus, mesterséges megközelítés, amely az alkalmazott tudományok eredményeit felhasználva az emberi intelligencia által kiötölt megoldásokat vet be. Például: belsõégésû motorok, elemes meghajtás, nanorobotok stb. stb.
A boldogító út valószínûleg a kettõ kombinációja.
Én voltam az, aki elõzõleg rákérdeztem, hogy vajon vannak-e hasznos vírusok? Vannak, hát!
A manipulált vírusokkal génszekvenciákat lehet módosítani, vagy más vírusokat lehet elpusztítani. A vírusok az én szememben természetes nanorobotok, azzal a megjegyzéssel, hogy azért az ember által tervezettek kisebbek, precízebbek, és ütõsebbek lehetnek.
(1. Csak ugye amikor az energiaforrás kerül szóba, megint eljutunk oda, hogy a természet, legalábbis itt lent a földön, verhetetlen.
2. A kozmoszban mi vagyunk az ászok, oda a természet, az organikus evolúció eddigi tudomásunk szerint nem tette be a lábát, képletesen szólva a természet nem törte be a kozmosz ajtaját - talán majd csak általunk, a jövõben.)