Egyetértek azzal, hogy a változások az egyéni döntéseken ugyanúgy múlnak, és mindannyian tehetünk azért, hogy a világ lakható legyen. Valóban a közlekedés az egyik legnagyobb probléma, de ahhoz nagyobb volumenû megmozdulás kell, hogy a város központjából az autósokat ki lehessen szorítani (természetesen más, értelmes alternatívát kínálva számukra). Az üzemanyag változásához még évek kellenek, de egyáltalán nem lehetetlen pl. azt megoldani, hogy egyszerre többen (és nem százan :) utazzunk az autóban, hiszen ehhez tényleg csak a megfelelõ kommunikáció megléte szükséges. Egyébként pedig a nagyon apró dolgokat sem szabad lebecsülni, lásd nem veszek sokszorosan mûanyagba csomagolt kroászont, (a nagymamám még a nejlonszatyrokat is kimossa újra és újra) vagy ragasztás és csavar felhasználása nélkül készült papírkosárba (http://www.designshop.eu) dobom az irodai szemetet. Az megint más kérdés, hogy SOK kicsi menne csak igazán sokra, vagyis a környezettudatosság a kollektív tudat része kellene hogy legyen.
Informatika és tudomány
