Az elvem az, hogy egyrészt atomenergiával mûködõ telepet használok a marson, a másik meg, hogy elválasztom a terhet és a legénységet. Sõt, mivel a Marsra menet sok üzemanyag kell, azt nem a legénységet szállító ûrhajóval juttatom fel az ûrbe, hanem külön. Ezen van a lényeg: a fiúknak nem kell puskaporos hordó tetején ülniük. Mert ugye a reszkír a fel/leszálláson van; ha egyszer kijutottál az ûrbe, a napkitöréseket és esetleg kóborló kõdarabokat leszámítva, nyugodtan hátradõlhetsz a fotelben.
A cammogóra lehet nincs is szükség, ha kapsz innen földkörülrõl jó nagy lendületet, akkor meg sem állsz a Marsig. Modnjuk annyi logika lenne benne, hogy ha sokáig tart az út, esetleg beüthet a krach, és akkor jó ha van egy menhely. A cammogó mozgását meg nyilván összehangolom minden más cucc (Föld, Mars, ûrhajó) mozgásával, így minden ott van a kellõ pillanatban, ahol lennie kell.
(Nem azért, de az amcsi vadászok se véletlenül a levegõben tankolnak. Aki azokat a köldökzsínórokat kitalálta, nem volt éppen hülye.)