a nyomtatott sajtó se különb. én ifjonc koromban megszoktam, hogy amit nyomtatásba adnak, azt legalább elolvassák elõtte (nem feltétlenül sajtóra, könyvekre is gondolok). a lektorálás manapság nem divat, és legszívesebben csomóstul tépném a hajamat (de inkább a szerzõét/szerkesztõét/kiadóét), valahányszor elírást/helyesírási hibát olvasok. kedvenceim a valhallás dûne könyvek: vannak olyan mondatok, amelyek fordítása közben mintha a t. fordító kiment volna kvzni, majd visszatérve teljesen más szerkezettel folytatta (na jó, az én elõbbi hozzászólásom is ilyen, de legalább nem mondat közben 8).
rég(ebb)i könyvekben nagyítóval se találtál hibát 8(.