G.: Lovrencsics, 7. p., Szalai, 11. p. (képünkön), Szabados, 66. p.
Sárga lap: Berdó, 52. p., ill. Ferencz, 6. p., Janovics, 49. p., Havrán, 70. p.
Meg ugyan továbbra sem teltek a lelátók, mégis megér egy mondatot, hogy bevezetésként a nézõkrõl szóljunk: olyasmi ugyanis nem mostanában fordult elõ Újmecsekalján, hogy a bajnoki szezon közepén az egyik ellenfél teljes csapatával megtekintette volna a PMFC valamelyik meccsét.
Most éppen ezt tette a Lombard-Pápa, amely vasárnap Barcson játszik, Kovács László vezetõedzõ pedig úgy döntött, az elõeste programjába illeszt egy kis taktika-ellesést.
A PMFC pedig volt annyira udvarias vendéglátó, hogy nem kárhoztatta hosszú unalomra leendõ ellenfelét, hanem bõ tíz perc alatt két góllal köszönt be.
Elõbb, a 6. percben a jobb szélen, hosszan elõreívelt labdát Lovrencsics még szépen átvette, ám a 16-oson belülre érve, jó helyzetben, keresztbe ellõtte a kapu elõtt. Egy perc múlva azonban már nem hibázott, és 20 méteres szabadrúgásból a jobb felsõ sarokba bombázott, 1-0.
A 11. percben ugyancsak Lovrencsics lövése pattant vissza a védõkrõl, az érkezõ Szalai 18 méterrõl, inkább pattogósan, semmint erõsen lõtt kapura, a labda a lábak között elcsúszva, a jobb kapufa tövérõl pattant a hálóba, 2-0.
Két gól, és más semmi, mondhatnánk ugyanakkor, némi elégedetlenséggel fûszerezetten a játékrészrõl: a PMFC-nek ugyanis mintha elég lett volna az elõny, a különben öt meccs óta nemhogy pontot, de még gól sem szerzõ battaiak pedig mintha beletörõdtek volna a sorsukba, annyira leült a találkozó.
Feljegyzésre a gyors egymásutánban történt három csere is csak azért érdemes, mert mindhárom egy-egy rúgást vagy rossz mozdulatot követõ sérülés miatt történt. A vendégek egyetlen kapura lövését pedig a 35. percben Lannert jegyezte, ám igazi veszélyt az sem jelentett Herbert számára.
A folytatásban még jó negyedórán át csordogált a szünet elõtti tempóban a találkozó, amikor a csereként beállt Szép szánta magát hirtelen lövésre úgy 18 méterrõl, a labda a keresztlécen csattant.
A 66. percben tovább növelte elõnyét a PMFC: Szabados jól vette át a labdát a bal oldalon, majd a 16-os oldalvonalától, félfordulattal bombázott a bal fölsõ sarokba, 3-0.
A találkozó utolsó helyzetét ismét a vendégek hagyták ki: a kissé figyelmetlen védõk mellett Janovics szúrt balról, 15-rõl laposan kapura, a labda Herbert védése után még a kapufa tövét érintve hagyta el a játékteret.
A PMFC a második félidõ jó részében próbált kicsit többet támadni, mint az elsõben tette, és különösebb erõfeszítések nélkül megszerezte a három pontot - az alapvetõ cél tehát letudva...
Némi hiányérzetük talán azért adódhatott a szurkolóknak - amit a vérmesebbek be is kiabáltak a lelátóról - hogy ez tipikusan az a meccs volt, amibe egy ötös is gond nélkül belefért volna. Márpedig egy ennyire hangsúlyosan bajnoki címre törõ gárdától talán elvárható, hogy ha megszakadás nélkül ötöt is rúghatna, akkor ötöt is rúgjon, és ne elégedjen meg a kényelmes hárommal...
Róth Antal: - A sok fiatal miatt a hullámzás még erõsen benne van a játékunkban, talán ez is az oka, hogy a második gól után nem megnyugodtunk, hanem szétesett a játékunk. A három találatunk közül Szabadosét külön is említhetem, hiszen technikai megoldását tekintve igazi különlegességnek számít.
Gálvölgyi István: -A lényeges dolgok hamar eldõltek, ebben az összeállításban ez volt a maximum, amit nyújthattunk.