"Nehéz elhinni ezt a lemezt. És nem csak azért, ami szól belõle, hanem azért is, ahogy... A Jazzékiel Az Utolsó Lemezlovag és Valaki, Valamit, Valamiért címû dalait a radiocafé 98.6-on már sokszor hallhattuk, ám teljes mértékig feldolgozni azt, ahogy ezek a srácok a magyar könnyûzenét frissességükkel és elképesztõ tehetségükkel letámadták, még mindig nem tudtuk. Ha már mások megtették elõttünk, nevezzük hát mi is hiphopjazznek, amit a Jazzékieltõl kapunk. Képzeljük el a legfinomabb hangzású, kerek (mondhatni gömbölyû), már-már sztenderdszámba menõ dzsesszgrúvokat, olyan hiphopot rá, amihez hasonló minõséggel kishazánkban nem is (vagy csak nagyon ritkán) találkozni, tökéletes (magyar!) szövegekkel, iszonytató monumentalizmussal (Az Utolsó Lemezlovag), füstös bárhangulattal és walking bass-szel (Presszóhiphop), karibi (ska) zúzással és lelkülettel (Valaki, Valamit, Valamiért), vagy épp mélységes, forró latin (cha-cha) ritmusokkal (Legenda), és akkor már lehet némi fogalmunk arról, hogy mekkora zenét csinál ez a borítón látható hét arc."