ez ugy kezdödött h 2 éve oszt társam a lány, de csak ebben az évben kezdett bejönni nekem miután már barátok voltunk.Ha valahova ment engem hivott stb stb
eljártunk szorakozni az osztálybol 3-4 mindig és nekem oszt társam az unokabáttyám :)
egyik este miköbe billiárdoztunk megkérdezte a lányt, hogy nem menne-e el vele a discoba. na itt voltak bonyodalmak meg minden 1 oldalba nem férne ki, hogy mi, hogy zajllott.A lány kibökte végre, hogy neki az unokatesom elsõtõl kezdve teccett.Nem irom le, hogy nálam/rám ez milyen hatással volt (nem vok dühöngõ tipus szal nem kevertem le neki :))lényeg, hogy aki a környezetembe volt az mind látta, hogy valahogy más vagyok, vagy legalább is nem vagyok jól, de senki nem tudta miért! Ebbõl az lett, hogy egy honapig mind2 hozzám járt, hogy most mi legyen, én pedig akartam, hogy a lánynak jó legyen legalább szal összehoztam õket akárhogy is ellenezte az 1ik barátom, (azzal az indokkal, hogy ez nekem rossz lesz...stb), aztán 6 nap se telt bele unokatesom vhogy meggondolta magát mesélt valami hülye story-t vmi megkaphatatlan nõrõl.Szét mentek.Végre kezdtem felejteni és megint hozzám járkált.Ezután összejött egyik osztálytársam paraszt rokonával... (szó szerint az a gyerek) na több se kellett, mostanába nem vagyok amugy sem túl jól lelkileg (összejöt egy két dolog) jelenleg is totál padlon vagyok, bár ugy érzem elfelejtettem amit iránta éreztem de mikor tudok logok, hogy ne találkozzak vele (közép suliba járok még) hát ez produkálta, hogy második félév ota 1 hetet voltam iskolába,hozzá teszem 7 éves koromtol nem hiányoztam öszesen ennyit mint most 1-2 honnapban. De mint ahogyan elöttem is mondták valami scak lesz. Ez a történet röviden, hosszan nem irom le ugyan is egy oldal lenne... =/
Azért irtam mindezt le mert azt mondják ha kibeszélem bajaimat akkor jobb lesz, most majd eldöl igaz-e a mondás.