A hozzászólások úgy 80%-ánál elakadtam mert amúgyis elég sablonosak voltak. Teljesen megfigyelhetõ egyféle hármas tagozódás:
- Okoskodó: leírja hogy szerinte szar a liberalizmus és stb.
- Kritikus: górcsõ alá veszi a helyzetet és állást foglal.
- Hörgõs: "ATOMOT A NIGGEREKRE" és "KÖCSÖG BEVÁNDORLÓK" felkiáltásokkal tarkított neonáci véleményformálás mellett minõsítik önmagukat és szüleiket akik minden bizonnyal képtelenek voltak értelmet nevelni a buksiukba.
Én egy kicsit okoskodnék és kritikáznék.
Úgy gondolom, hogy alapvetõen a világon mindenütt emberek vannak a problémáikkal (emberek és problémák egybevéve). Mindenki a saját értelmi és anyagi szintjén próbálja megoldani a problémáit. A problémák megoldásának hogyanja különféle példaképeket szül. Van hogy értelmes példaképeket, van hogy idiótákat. Elgondolkodott-e már bárki is azon, hogy miért ismerünk 2-3 követendõ pozitív példát ellenben 50-60 elvetendõt? Elmondom. Adott egy média, és adott a "fejlett, civilizált" (magyarul az otthonülõs TV nézõs) ember, aki a világ azon dolgait, amik nem a városában/falujában történnek, a TV-bõl és vagy más médiumon keresztül fogja fel. Ezek a médiumok, fõleg a TV és az igénytelen bulvár lapok nem fognak pozitív ideológiát árusítani (megjeleníteni). a pozitív ideológia felfogása komplex dolog, amihez bizonyos alapvetõ ismeretek és háttér nélkül nem foghatóak fel még részleteiben sem. Ez tehát nem piac. A destruktív ideológia viszont eladható, mert az emberek 80%-a buta mint a föld. Tehát a médián csak az agresszió jut át, amit elfednek néha 1-2 olyan hírrel, amikor valami elismert személyiség, például a Pápa prédikál, elfednek különféle bulvár sittel, viccekkel, horoszkóppal, TV mûsorral, és 3x3 képregény strip-pel.
Megfertõz minket a média által árusított ideológia, és mivel a szüleink jóeséllyem már vagy megfertõzõdtek szintén, vagy nem is érdekli õket ez, így mi elkurvulunk szépen, lassan, és biztosan. Van aki gyorsan. Van akinek olyanok a családi körülményei (aki esetében beszélhetünk családról, mert sokszor ez a tényezõ is elmarad), hogy semmilyen civilizált, konstruktív példakép nem jut el hozzá, csak az, amit a média árul: "ma kibelezték ezt", "ma felrobbantották azt", "megfenyegették halálosan", "elrabolták a nejét", "vízbefolytotta élettársát", "agyonverte az édesanyját"... csupa destrukció. Ebbõl tanuljuk meg a helyes viselkedést. Az iskola sem nevel. A tanárnéni a 90-es években ha valaki bántotta a másikat, torkaszakadtából üvöltött mint egy megtévejedett barom, és jó eséllyel lezavart két pofont. Ezaz. Ilyenkor jut eszembe egy vicces aranyköpés: "Ölni tudnék a világbékéért". Ezek vagyunk mi: emberek, akik a média csöcsét szopják attól a pillanattól kezdve hogy megtanulnak olvasni. Hol hallott bárki is olyan általános iskoláról, ahol megtanítják arra a gyerekeket, ráneveleik, rávezetik arra a gyerkekeket, hogy a problémáikat milyen, az erõszaktól különbözõbb _hatásos_ módszerekkel lehet megoldani. Mert az oké, hogy néha elhangzik a mondat, hogy "az erõszak nem old meg semmit", de ma felvetõdik bennem a kérdés, hogy "jó, ha az nem, akkor mi?", majd hazafelé ugyanúgy meg akar késelni egy 12 éves balfasz, és mit tudok tenni: pofánverem, egyéb megoldás hijján. Ebbõl õ is megtanulja, hogy az erõszak nem old meg semmit, és én is - ugye.
Az iskolák nem nevelnek, a szülõk nem nevelnek (vagy mert alkoholisták, vagy mert hülyére gürizik magukat két mûszakban hogy ne dögöljön éhen a család), a rokonokra mikor lehetett számítani (kivéve mikor pénz kell, akkor nagyon kedvesek és megértõek), a média nevel. A média kitermel minket. Megmérgezi az agyunkat a szarságaival, és rátelepszik a mindennapjainkra.
Egy konstruktív példakép követése ma diszkriminációt von maga után. Aki vallásos például, az ma itthon máris hitgyülis idióta lesz. A legtöbb vallás ugyan oktat a konstruktivitásra, de mi mégsem ezt látjuk bennük, hanem a másik embertársunk vallásának a miénkkel való össze nem egyeztethetõségével foglalkozunk, és ellentéteket, viszályokat szítunk a konstruktivitás jegyében.
Az emberi csoportokat egyedül az ideológia képes összetartani. Egy valóban civilizált társadalmat a konstruktív ideológia tartana össze. Ma ilyen társadalom nincsen. Mi jólszituált barbár társadalomban élünk a maszkjaink mögött nézzük a világot a média mocskos távcsövével. Az hogy a szomszédunkban mi történik, senkit se érdekel. Aki panelben lakik tudja, hogy nincs olyan ház, ahol ne lenne legalább 10 olyan lakás, amiben naponta "gyilkolják" egymást a családtagok. Mégsem történik semmi, senkit se érdekel. Ez mások belügye.
Elértünk egy kritikus tömeget. A legapróbb részletek is mérhetetlen dolgokat befolyásolnak. A szomszédom naponta üvölt a kölkével, a srác 10 éves, max 12, de már utcakölyök, nyilván 2 éven belül drogozni kezd majd, hacsak nem már most drogozik. Õ majd továbbadja a "tudást" a haverjainak amit a szüleitõl tanult. Azok a haverok pedig a saját szüleiktõl tanult, a srácéhoz hasonló "tudást" adják tovább neki. Vagyis a különféle destruktív gondolatok gazdátcserélnek, miközben senki sem tudja elmondani ezeknek a srácoknak, hogy létezik normális megoldás is. Mert a médiából is és otthonról is ez folyik, így magukban ezek a srácok már tudják, hogy "igen, ez a helyes, ez az üdvözítõ út". Szóval kitermelõdik a "söpredék", ami mégtöbb magához hasonlót termel ki fajfenntartás ürügyén és egyéb okokból kifolyólag.
Aztán ezek a srácok azt hiszik, hogy okosak, mert tudnak internetezni, és idejönnek például fórumozni, kioktatni az embereket arról, hogy a NIGGEREKET ki kell irtani, és ATOMOT kell dobni, stb. Na, miattuk élünk ilyen világban, a szüleik miatt, azok miatt akik a szüleiket hátráltatták a nevelésben, és a média miatt, akik elfogadhatóvá teszik a helyzetet - hiszen egy újságírónak nem etikus állást foglalnia, mert az szubjekció(!).
Nincs semmi, amibõl konstruktivitást tanulhatunk. Ha példaképet vagy vallást követünk, akkor idiótáknak bélyegeznek meg minket. Mindegy milyen vallást követ az ember, az csak kétféle lehet (mert a média csak ezt a kettõt ismeri): vagy "hitgyülis barom", vagy "sátánista náci". Én mielõtt felvettem a mai vallásomat, hét nagyobb-kisebb vallást tanulmányoztam át 8-10 éven keresztül, 15 éves koromtól kezdve nagyjából ezt. Ma 25 éves koromra Wicca vallású vagyok. Mégis ha ezt megemlítem, "hitgyülis" leszek, ha a többi Wicca barátommal együtt látnak, akkor pedig "sátánista szektás balfasz" vagyok.