Én erre azt mondom más látni és más átélni valamit. Ha egy játékkal játszok én formálhatom az eseményeket és tõlem függ mi fog történni ,nem a rendezõtõl és a forgatókönyvírótól és ha nem is közvetlenül de velem történnek meg a dolgok nem valami bájgúnár B kategóriás sztártól. A másik az ,hogy ha a történet ugyanaz mint a játékban akkor uncsi mert tudom mi a vége ,gondolom ezért csinálnak más sztorit ami viszont általában gyengére sikerül. Én úgy vagyok vele ,hogy az ilyen játékadaptációk csak azokat nyûgözik le akiknek közük sem volt soha az adott játékhoz.
Hogy mi a megoldás? Ne legyen játékadaptáció! Csupán csak csalódást okoznak és rontják a játékok hírnevét. Én a Splinter Cell filmtõl egyenesen rettegek ,mert ezek után 99% ,hogy elcseszik ami nagyon csúnya dolog lenne. Már a könyv se tetszik a túl sok magánéleti rész miatt ha belelapozok többször látom a Sarah Fisher nevet mint a Sam Fishert. És ha én Splinter Cell könyvet akarok olvasni nem az érdekel ,hogy Sam lánya ,hányszor kefélt Illinoisban a pasijával.