Mikor kisiskolás voltam a 80-as évek közepén még tisztelettel tekintettünk a "nagyokra" akik mindössze pár évvel jártak felettünk.Elõre köszöntünk a felnõtteknek,elõreengedtük az idõsebbeket,eszünkbe sem jutott visszapofázni meg szülõnek árulkodni ha sérelem ért "feljebbrõl".Egyszerûen elfogadtuk a helyünket és megértettük hogy nem mi vagyunk a világ közepe és az idõsebb embernek több tapasztalata van.Az is természetes volt hogy nem mindíg van az amit mi akarunk és nem kezdtünk vörös fejjel üvölteni ha nem kaptunk meg valamit a boltban.