A szelekció génszinten mûködik mivel az a replikátor. (a gén másolja magát, nem az egyed (ritka dolog az állatvilágban a "klónozás"), a gén mutációinak sikeressége hat az egyedre). A klasszikus csoportszelekció elmélete mára már meghaladottá vált. (mivel génszinten értelmetlen)
Amúgy az érvelésed körkörös, mert hogy alakulhatna ki az öregség génje, ha eleve feltételezed a jelenlétét (az öreg egyedeknek, mint hátrányos tényezõi a populációnak eleve tartalmazniuk kell a géneket (mivel öregek), hogy kedvezõ szelekciós nyomás legyen saját magára (öregség génjére)nézve). Remélem érthetõ voltam. :)
BiroAndras kollega jól mondta, a természetben ritkán éli meg bárki is az öregkort, így a fölhalmozódása nem járt feltétlenül hátránnyal. Ez egyszerû logika. Teszemazt egyforma valószínûséggel képzõdik letális gén minden korosztályra nézve. Nyilvánvaló hogy amelyik embrionális vagy gyerekkorban fejti ki hatását, az kiszelektálódik, mivel nem tud átkerülni a következõ nemzedékbe. A felnõttkorban ható már megmaradhat, de a szelekciós nyomás annak kedvez, akinél minél késõbbi életkorban hat, mert így elõtte több utódja lehet, akiknek átadhatja ezeket a géneket. Ráadásul lehet, hogy ezek a gének a korábbi életszakaszokban elõnnyel jártak. Mindenesetre eszerint a logika szerint szép lassan fölhalmozódtak, hatásuk eltolódott az idõskorba. És nincs ami kiszelektálja. Dawkins ajánlott egy ötletet hosszútávra az életkornöveléshez. Kezdjük minél késõbb az utódnemzést. Így szelekciós nyomás fog hatni rájuk is, illetve még késõbbre tolódnak. Persze ehhez kell pár tízezer év. :)