Amit írtam, egy klinikán történt, annak is az intenzív osztályán, ahol azért vannak megfelelõ mûszerek. Lényeg, hogy már x perce (x = amennyi az agyhalál beálltának hivatalos kimondásához min. kell, talán 10 perc, vagy ilyesmi) nem volt agyi aktivitás. És utána mégis felébredt. Szal nyilván nem volt teljesen meghalva, és ezt talán a sejtjei is "tudták", és valahogy késleltették a pusztulás elindulását (az oxigén-hiány ellenére). Ebbõl nekem az jön le, hogy igazából még ma sem tudják pontosan, mitõl halott az egyik ember, és mitõl nem a másik (bár annak látszik). (Egyébként volt több hasonló eset is.)