A következõ szabványnak mindkettõt tudnia kell, de úgy, hogy a közöttük való átjárás kontrollálható legyen.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a formátumnak támogatnia kell az írást/olvasást a nyers médiumon, de a jogvédett anyagok másolását csak akkor és úgy kell engedélyeznie, ha és ahogyan azt a jogtulajdonos megengedi.
A Blu-ray (így van helyesen írva) mindkét területet képes kiszolgálni. Tehát van újraírható/olvasható változata, nevezzük ezt pl "BR-RW"-nek, van csak olvasható, mondjuk "BR-ROM"-nak nevezett változata a szerzõi jogvédett anyagok tárolására.
A CD-hez képest annyi a különbség, hogy a Blu-ray készülékekbe bele van építve egy olyan védelem, hogy másolás céljára nem lehetséges leszedni a BR-ROM-ról az adatokat.
Ilyesmi van a DVD-ben is, de azt már rég feltörte DVD Jon. :-) Mondjuk a a DVD CSS nevezetû védelme nagyon gagyi volt, ezzel szemben a Blu-ray DRM technológiája nagyon komoly. Persze lehet, hogy ezt is fel fogják majd hamar törni.
A Blu-ray fejlesztõi azzal akarják csökkenteni a kalózkodást, hogy lehetõvé teszik saját célra lemásolni a video adatokokat a lemezrõl, pl az otthoni video szerverünkre :-) vagy a video iPod-unkra. A másolási feltételeket maga a lemez fogja tartalmazni, tehát a stúdiók lemezenként megszabhatják, hogy hogyan engedélyezik az adatok másolását, mentését.