A jelenlegi ismereteink szerint két fõ megoldás van, az egyik a "hagyományos" megközelítés, ekkor egy "sima" ion vagy plazma hajtómûvel felszerelt ûrhajó indul útnak. Fejlettebb technológiánál az anyag-antianyag elvû "fényhajtás" is szóba kerülhet, amikor fotonok (fény) adja a tolóerõt.
A másik módszer, hogy egyfajta napvitorlással haladnak, amelyet egy koncentrált koherens fénysugár (lézer) tol, amelyet a Földrõl vagy valamilyen más égitestrõl irányítanak az ûrhajó vitorlája felé. Ennél az elõny az, hogy a meghajtás kvázi lekerül az ûrhajóról a lézer-állomásra, így nem kell azt magával cipelnie. Hátránya, hogy nehéz megoldani nagy távolságban a fénysugár koncentrálását, és a visszaútnál értelemszerûen nem használható.
Mindkét esetben az út idõtartama elég jelentõs, minimum évek, de inkább évtizedek.