A sok agyatlan fikázás helyett inkább értelmes érveket kellene felhozni egyik vagy másik oldal mellett/ellen.
Tény: az AMD kétmagos szerver processzorai (a cikk ezekrõl szól) pillanatnyilag lényegesen jobbak, mint az Intel hasonló termékei.
És ezt nem (csak) az AMD marketingesei mondják, hanem a független tesztelõk 90%-a. A kocka persze fordulhat, de a pillanatnyi roadmap-ek alapján úgy tûnik, hogy az AMD megõrzi vezetõ helyét még legalább 1-1,5 évig. Hogy azután mi lesz, nagyrészt az Intel bénázásain múlik. Persze nem kell félteni az Intelt sem, nem fog ebbe a pillanatnyi hátrányba belerokkanni. Viszik a Xeon-t is, mint a cukrot.
Az Opteron elõnye elsõsorban a Hypertransport és a beépített memóriavezérlõ, ahogyan azt mûvelt barátunk korábban megjegyezte, viszont az õ állításaival ellentétben a HT elõnye éppen nem elsõsorban az egymagos/egyprocesszoros rendszereknél szembetûnõ, hanem pont a többmagyos/többprocesszoros rendszereknél.
Ezt az is csodásan bizonyítja, hogy az Opteron rendszerek szinte lineárisan skálázódnak a magok számával, míg az Intel rendszerei már 4 magnál erõsen belassulnak.
Minden egyes Opteron processzorban (az 1xx-es szériakat kivéve) 3 db HT bridge van, melyek hatalmas sávszélességet biztosítanak a memóriához és a többi processzorhoz/maghoz. Az AMD pontosan tudja, hogy 4-8 mag fölött gondok vannak még ezzel a sávszélességgel is, ezért dolgoznak sokan most a buszrendszer továbbfejlesztésén (pl HTv2, Horus).
Az Intel Xeon eközben gyakorlatilag már 4 processzornál is megzakkan rendesen. Mindezen felül, az Intel dual magos processzirainak új alaplapra is szükségük van, így az upgrade is nehézkessé válik.
Ebbõl a szempontból érthetõ, hogy aki most vásárol szervert, annak jobban megéri Opteront venni, mert egyrészt nagyobb a teljesítménye, mint a Xeonnak, másrészt a késõbbiekben a rendszer teljesítményét könnyen skálázhatják egyszerû processzorcserékkel.
Mindezek tekintetében teljesen érthetõ, hogy az Intel nem állt ki az AMD-vel versenyezni, hiszen csúfosan beégett volna.