Egyetértek a topic lényegével. Kisebb koromban, sõt lelginkább nõvérem idejébe a játszótér hogy mondjam.. olyan állapotú volt, hogy az embernek nem kellett hányingert kapnia, az eltört sörösüvegeket és a kutyaszart kerülgetni, szép tiszta volt. Na most nem azért mondom a játszóteret, mer minden vágyam az lett volna hogy ott "játszak", de tesóm idejébe nyugodt szívvelleengedték a szülõk este 10-ig a gyerekeket a parkba/játszótérre. Most ez elképzelhetetlen. Ha az ember lakótelepre gondol, egybõl eszébe jutnak azok a (nem mondok zenei megkülönböztetést) ""nagymenõ"" srácok, akik rongálják és szétverik a parkokat, akik felgyújták a szemeteseket, és akik néha még az emberekbe is belekötnek ""békés"" sétájuk közben. Az még szörnyûbb, hogy néha a kisgyerekek példát vesznek róluk, és az az életkép lesz a szemük elõtt, hogy az élet abból áll, hogy szétverjük a környezetünk, és egy rakás sz*rba élünk. Legalább elkülönítenék az ilyen eseteket, akik miatt nemzedékrõl nemzedékra (hátha nem) fog szállni ez a tahóság. Még arról, hogy a gyerekek példát vesznek róluk: volt osztályársamék (kiemelt barmok) kifejezetten olyanok, hogy szeretik, ha kis 5-es gyerekek velük 'haverkodnak', és mint valami kiskirályok uralkodnak...ez nem állapot...