:-) Kisebbségi komplexus, egoizmus.. egy kutya. Hogy is fogalmazzak. Egyiknél mindenkinél különbnek érzed magad, de amikor látod, hogy ettõl a szomorúság megmarad, és csak távolabb kerülsz mindenkitõl, akkor megpróbálod a másik utat. Ha nem tudsz másoknál legkülönb lenni, akkor legyél az átlagosak között a legátlagosabb. Ugye valami megint nem stimmel? Megint elidegenülés.
A chat és a fórumok és mindenféle filozófia, ideológia ismét az egomat táplálta. De amikor kiléptem az utcára, megint nem találtam a helyem. Hol vagyok? Nem itt kell lennem, hanem valahol máshol. Félelem, düh. Újra és újra a múlt emlékei, és a jövõ képzete. Mindig kell valami, hogy fenntartsa a "boldogságot" de amint megvan, már egybõl más kell. És még azt sem éltem át, ami meglett. Olyan tanításokat használtam föl az egom növelésére, amik békét hoznak, mert kimondják, hogy még véletlenül se bennük keresd az igazságot.. és egyáltalán ne is keresd. Nem maradt más belõlük, csak a logika, a vita.
"biztos vagyok benne ,hogy nem vagy egoista olyan szinten mint ahogy állítod. cask az ideál Én-képed az." -Ez biztos így van, mert mi más is lenne az egoizmus, mint maga az ideál Én-képünk?