Nagyon kedvesek a nagypapák és nagymamák, de ki tudja miért, az öregek gyakran megkeseredettek és gonoszak a fiatalokkal. Szóval nem emlékeztet automatikusan minden idõs a kedves nagypapára, vagy nagymamára...
1993-ban combnyaktöréssel mûtöttek, és utána 4 acélszegeccsel a csípõmben buszoztam naponta a szakközépbe. A dolog mivoltából adódik, hogy 5-6 percnél hosszabb állás már fárasztó volt. Egy évig szinte nem telt el úgy nap, hogy ne csesztetett volna egy idõs, hogy nem adom át a helyemet a buszon, sõt történt egy alkalommal, hogy hátulról egy papa még fejbe is vert az esernyõjével.
(azt már nem mesélem el, hogy mikor ezt kikértem magamnak, milyen csúnyán nézett rám a sok néni-bácsi...)