1. Megyek 34-es buszon, ülök, felszáll egy kikent-kifent banya, morog a köv megállóig, aholis felszáll egy 30 körüli várandós nõ. Én felállok, mondom neki, hogy ükjön le, de a nyanya beelõzte, mondom neki, hogy nem ám leüllni, nem õ volt az ülés címzettje, erre elkezd sipitozni, hogy minek csinál az olyan gyereket, aki nem tud állni a buszon. Szerencsére volt egy kétajtós szekrény a haverjával, aki jeleztek, majd a köv. megállóban felkaptát a nyanyát (szó szerint!), és a megállóban lerakták. Kicsit sipitozott, de nem mert nekik beszólni.
2. Szintén 34-es, mentünk pár haverral egy másik haverhoz szerepjátékozni, úgy tíz éve, felszáll egy nyanyus, "jaj, de fáj a lábam", "jaj, de nehéz a szatyrom", "jaj, de sokat kellett várni a buszra" (pedig még rohant is utána, gyorsabban, mint bármlyikünk sprintelt tesiórákon jegyre :), stb... Haver feáll, "néni, le tetszik ülni?", nyanya szeme velcsillan "Igen!", haver: "Tessék várni, nézünk a néniek egy helyet". Na az mert pampogni... :)
Amúgy én szeretem az öreg néniket, bár nem hiszem, hogy meg tudnék enni egy egészet egyszerre. :)