Karfás volt nekem is, vannak az új típusú ülések, amelyeken lentrõl felhúzod a kartámlát, amyíg be nem kattan, aztán visszaereszted. DE! Ha túlhúzod, a második kattanásig, akkor visszaengedéskor nem fog pozícióba áéllni, hanem szépen vissza tudod hajtani az ülés lapja mellé.
Na most, mama egy jó nagy csokor virággal jön, virágot leteszi az egyik ülésre, gondoltam is, milyen aranyos idõs néni, biztos a temetõbe igyekszik gondoskodni a szeretteirõl, így éri meg öregnek lenni... aztán meglátja, hogy egy másik utasnak van kartámlája. Keresés indul, kis idõ múlva, a heuréka-hatás után, elkezd vele játszani. Fel, le, fel, le. Fel. Le. Fel! Le! FEL! LE!!!
Mami síkideg, elhangzik a szájából a szakszerû állapotfelmérés (bocs, idézek, lehet, hogy trágár lesz): "Ez egy szar. Ez egy rohadt kib.szott szar. Azok a huligánok mind tönkretették este. Erre van a nagy erejük, ahelyett, hogy összevágnák a fát." Eddig tudta mondani, mert odamentem, és óvatosan felhúzva beállítottam neki.