aki megérdemli azt én is tisztelem, sõt még hellyel is kínálom.
Pl.: szimpatikus kalapos bácsika úgy 80 év környékén, barátságos tekintettel
mondom:
-Bácsika üljön le- és már állok is fel
-Áá, nem köszönöm, nagyon aranyos, de a következõnál leszállok
vagy a fejkendõs anyóka... egy szót nem szólt, de a nézésébõl hála tükrözõdött, mikor hellyel kínáltam. Nem sipítozott, nem nyögdécselt, csak csendben állt...