Húsvét elõtt valaogy: Ülök a dupla székek külsõ székén, mert csak ott volt hely.
A tenyérbemászó képû öregasszony kb 1,5 centirõl az arcomtól kérdezi meg iszonyat frekvencián, úgy hogy az arcán lévõ bibircsókból kinövõ szõrrel csikolta az arcom + nem gyengén volt szájszaga.
Na ez volt az elsõ támadása, kissé váratlanul ért.
a válasz:
- Majd egyszer igen.
- Me miko'?
- Majd.
Hánehogymá, nem az anyám.
vagy két perc mulva elkezd iszonyatosan furakodni kifelé egy standard csíkossal. Mondom neki nyugodtan leülhet, még nem kell összeteposni a lábam, mert a megálló még messze. De õ csak vérgõzös tekintettel bámul és kétségbeesetten kapasztodó után fújtat, rálép a lábamra...
A busz fullon vam mert 1a piacjárat fél 11.
Minek kellet nekem felszállni?
Naszóval, a mammer a megint lábamon topog, habár én összehúztam magam ahogy csak lehetett még a fejem is elfordítottam mert kegyetlen büdös volt, de valahogy a taposás és a léhelletje is megtalált.
Mikor már 3.-jára tapos végig a lábamon, kb ilyenkorra állt meg a busz:
"Basszameg, a lábam! Ha nem várja meg míg felállok legalább ne taposson össze a kurva 'stenit! Az utolsó 2 szó már síri csöndben hangzott el annyira voltam halk.
tehát alap tömött busz, tolakodó mammer esete.
Jaa, hogy miért félnek, hogy fenn maradnak?
Sztem azért mert sokat kell visszafelé gyalogolni és az õ öreg lábukkal csak sprintelni tudnak nem gyalogolni