Egyszer láttam, hogy a metró biztonsági emberei hogyan próbáltak meg leszállítani egy, a szélsõ üléseken fekvõ, és a szag alapján csúnyán maga alá rondító öreg papát. Szólongatták félhangosan, hogy jónapot! legyen szíves elhagyni a szerelvényt. :DDD
De a papper csak feküdt tovább, szerintem full beba volt.
Amúgy egyszer beszoptam egy ilyet. Megyek le a mozgólépcsõn, látom, hogy bent áll a metró, rakéta begyújt. Ting-ding, kérem vigyázzanak....rohanok, mint állat, hátizsák repül elõttem, én egy 3méteres ugrással bent termek, de kb úgy, hogy a hajamat még levágja az összecsukódó ajtó...kicsit pihegek, és akkor veszem észre, hogy a délutáni óra ellenére egészen üresen sikerült elkapnom a kocsit. Nagy f@szt! :D
Egy hajléktalan fetrengett a legkülönfélébb szagú, és eredetû testnedveiben, egészen érdekes szagorgiával ajándékozva meg engem. Na ez még annyira nem is lett volna gáz...de mivel õ a kocsi szélén volt, elnéztem a másik irányba, és elindultam volna. Azért volna, mert a második ajtón túl olyan tömeg állt, hogy azon szerintem bányászok is csak komoly erõkifejtés, és megfelelõ technika segítségével jutottak volna át. Eléggé érdekes látvány lehettem, ahogy az ajtózáró hangra, és az ajtó záródására berobbanok a kocsiba, lihegek kicsit, majd szép lassan tudatosul bennem a helyzet. Elég érdekes arcok néztek rám...viszont senki nem röhögött. :DDDDD
Aztán a következõ megállónál átmentem a másik kocsiba. Ott legalább nem látták az arcomat.