A helyzet az, hogy én NEM sajnálom a hajléktalanokat. Van talán 1-2 százalék, akik tényleg önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe, de róluk többnyire nem is tudod megmondani, hogy hajléktalanok. Beszélgettem jópár ilyennel, és tényleg megesik, hogy minden összeesküszik az ember ellen. De õbennük még akkor is van tartás, és megõrzik az emberi méltóságukat. A hajléktalanság náluk sokszor átmeneti állapot.
Viszont a nagy többség a maguk alá szaró, pestises-kolerás matracokon aluljáróban fetrengõ véglények, akik már minden emberi mivoltukból kivetkõztek. na, õket valahogy nem tudom sajnálni.