Itt vidéken azért egészen sok értelmes nyugdíjas van, akikkel még el is lehet beszélgetni, udvariasan megköszönik a helyet, nem a kínjaikról beszélnek órahosszat (vagy a "fiatalságról"), hanem normálisan, érdekesen _el lehet velük beszélgetni_, néha még vissza is utasítják a helyet.
Persze ha az ellenkezõjét tapasztalom, az belõlem is kihozza az aljanépet. =) Mp3 lejátszó volt pl. kedvenc történetemben a fülemben, az egyik nyugdíjas valami ilyesmit eresztett el, hogy "Talán külön kérvényre átadhatná a helyét az úrfi, ha már magától nem megy!" Persze sosem szoktam ordíttatni a zenét, meghallottam, de azért odafordultam nagy értetlenül, idióta, kimért mozdulatokkal fülhallgató kivesz, és egy hirtelen indíttatástól közöltem vele, hogy "tizenhárom húsz." Hallgató vissza, hátradõl, szem fennakad, ránéz, felháborodottan "EGYÉBKÉNT SZÍVESEN...!"
Aztán persze nem tudott úgy hátramenni a hátul lévõ üres ülésekhez, hogy a két piaci málhazsákját ne tudja forgolódás közben egyenként a fejembe integrálni...