A helyvadaszatot mar megszoktam, ha latszik rajta hogy szuksege van a helyre persze atadom, de ellentetes esetben nem fogok a kedvukert megmozdulni. Egyszer azonban osszehozott a jo sors egy nyugdijas novel, termeszetesen szeriatartozek a 2 szatyor, amivel vilagrekordot dontott 60m-es sikfutasban, csak hogy elerje a villamost. Felszallt, benyomult a villamos kozepere (hogy hany embert lokott fel az nyilvan mas lapra tartozik), majd megallt elottem. A futoteljesitmenyet nem dijaztam annyira, hogy atadjam a helyemet, ezert ulve maradtam es neztem ki az ablakon ahogy eddig is. Egyszercsak valami kemenyet erzek a terdemnel, gondoltam pakolja le a csomagjait a foldre es benazik. Sokat nem tevedtem, csak az a jelentektelen aprosag volt a kulonbseg, hogy az olembe allt neki lecuccolni a szatyrait. Alapjaraton viszonylag bekes vagyok, de azert itt eldurrant az agyam, felalltam (osszes csomagja repult a fenebe persze), leneztem ra (mivel termeszetesen jo 30centivel alacsonyabb volt), majd mielott le talalna ulni a szabadon maradt helyre, egy szo nelkul visszaultem. Gondolom haboroghatott magaban egy sort, milyen bunko a mai fiatalsag, mindenesetre a kovetkezo megallonal a felszallasnal ismertetett uttoro manoverek segitsegevel leszallt. Megerte neki ez 3 perc utazas kedveert? (az egesz tortenet ugyanis kb ennyi idot vett igenybe...)