Még középisoklából mentem egyszer haza csuklós busszal. A csukló utáni ajtóval szemben ültem az egyik 1személes széknél, mögöttem átellenben 2 idõsebb hölgy ült egy 2es széken. Mögöttük üresen volt egy 2es ülés, és kettõvel mögöttem egy 1személyes ülés is szabad volt. Egyik megállónál felszállt egy "csíkos-szatyros, esernyõs helyvadász" az ajtón, és ahelyett hogy leült volna az egyik üres helyre rámállt izomból :D
A székem háttámlájának kapaszkodójába kapaszkodott, és jól rányomta a vállamra az esernyõjét. Én csúnyán felnéztem rá, hogy ezt mégis hogy képzeli, erre õ undorodottan visszanézett rám, hümmögött eggyet, majd elhúzott hátra az egyik üres székre. Gondolom arra várt, hogy átengedjem neki azt a helyet, hogy õ 2 megállóval késõbb - mert csak 2 megállót ment természetesen, én végállomásig - a legkedvezõbb pozícióban legyen a leszálláshoz. Én tudom, hogy öregkorára sok ember megzakkan, és ezt tiszteletben is tartom, HA szólt volna minden gond nélkül átadom a helyemet. De ezzel az esernyõ-nyomkodással kihúzta a gyufát :)
És most jön a hab a tortán: miután elvonult az egyik hátrébb lévõ ülõhelyre, a 2 átellenben lévõ mámi rámszállt mint két hiéna: Hogy én hogy képzeltem ezt, miért nem adtam át a helyemet a szegény öregnéninek, hamajdegyszer én is öregleszek blablabla.. Próbáltam értelmesen érvelni nekik, mondtam hogy nekem nem szólt és van ülõhely nem messze, de ezek mintha meg se hallották volna, csak óbégattak tovább. Ezek után IGNORE módba kapcsoltam: fülhallgató be, hangerõ maxra :D